Valódi, hiteles és sokszínű képek kíséretében olvashatunk a 19. és a 20. század történelméről, mindezt olyan érdekes megvilágításban, ami olvasók tömkelegét vonzza nap, mint nap a Ritkán látható történelem oldalára. A blog népszerűségét és érdekes tartalmait a megtekintés számok is jól mutatják, hiszen mára több mint 35 milliós oldalletöltéssel büszkélkedhet. A Ritkán látható történelem blog írójával, Tamással beszélgettünk...

 

 

Mióta foglalkozol igazán aktívan a történelmi tudásod fejlesztésével és mi volt az indíttatás akkoriban, hogy mára egy nagyon tájékozott és hiteles képviselője, illetve népszerű bloggere legyél a témának?
Milyen időközönként fejleszted a meglévő történelmi tudásodat?

Komoly a kettősség nálam. A régmúlt történelme nem igazán hoz lázba, elsősorban a 19. század, de még inkább a 20. század históriája az, ami megmozgat. Ez talán azért is van így, mert az időben előre haladva az egyre elterjedő fotózás már képekben tudja elénk állítani az adott korszakot, több lehetőséget adva annak alapos megismerésére és ha a blogra nézel, akkor látszik, hogy az bizony kőkeményen egy fotóblog.

Egészen addig nem is vettem észre mennyire foglalkoztat a történelem, amíg 7-8 éve el nem kezdtem kommentelni egy ritka történelmi fotókat bemutató bejegyzés alá az egyik "tucat oldalon" (ahol a cicás videóktól kezdve komolytalan és kevésbé komolytalan dolgokat posztoltak az olvasók), ott pontosítottam a látottakat és aztán magam is elkezdtem beküldeni. A látogatók bíztattak az önállósodásra és így indult az oldal éppen 6 éve. A blog gerincét máig is az ilyen fotósorozatok adják, amik heti rendszerességgel jelennek meg.

 

 

Hogy mennyire vagyok tájékozott és hiteles, azt az olvasók a kommentmezőben rögtön eldöntik és ez az én szerencsém is, mert rengeteget, de tényleg rengeteget tanulok tőlük. Így mindjárt meg is válaszoltam a történelmi tudásom fejlesztésének forrását és gyakoriságát firtató második kérdésed is. :) De tényleg, konkrét lexikális tudásom nincsen, ebben biztosan különbözöm a többi töri oldal gazdájától és talán ez is kulcsa a népszerűségnek. Természetesen az internet "túrásával" is rengeteg ismerethez jutok, de hát vagyunk ezzel így egy páran, ám ott valóban szükség van a "tények" ellenőrzésére.

A blog hirtelen jött népszerűségével időbe tellett amire megbarátkoztam. Már túl vagyunk 35 millió oldalletöltésen, ez havi szinten 650-700 ezer kattintást jelent. Ezt persze minőségi tartalommal lehet csak megtartani és ebben van segítségemre az MTI Fotóarchívuma és az Arcanum - mint támogatók - no és nem utolsó sorban 4-5 szerzőtársam, akik kisebb nagyobb időközönként örvendeztetnek meg bejegyzésekkel.

 

 

 

 Amikor igazán elmélyül valaki a történelem egy-egy korszakában, akkor gyakran előfordulhat, hogy pro és kontra információk sokaságával találkozik. (Az előbbi állítás gyakran még egy-egy esemény körül is beigazolódik, csak hogy a John F. Kennedy merényletet említsem 1963-ból, amiről többféle "forgatókönyvet" is olvashattunk már arra vonatkozóan, hogy mi is a pontos igazság)
Szóval hogyan szűröd meg egy-egy információ hitelességét? Illetve milyen módon állnak össze nálad a történet eltérő részletei egy egésszé?

A mainstream tudás valóban egyszerre népszerű és sokak szemében konteószerűen népszerűtlen is. A példaként felhozott JFK-gyilkosság mint olyan csak a részleteiben ismeretlen, azaz kérdéses. Az oka egyértelmű, de ezt inkább fejtse ki helyettem Donald Sutherland: https://www.youtube.com/watch?v=UUoDty4OAVc

Persze nem gondolom, hogy nekem egyik vagy másik érvelés mellett le kell tennem a voksomat, a blogon nem is boncolgatok ekkora horderejű dolgokat. A bejegyzéseink inkább egy-egy olyan téma köré épülnek, amiről szívesen olvasnak a látogatóink, mert érdekes fotókat tudunk róla mutatni vagy nosztalgikus húrokat pengetnek a szónak abszolút pozitív értelmében.

 

 

 

Ki a kedvenc történelmi személyed és miért?

Ááá, nincs ilyen. Csak rettenetesen érdekes életúttal rendelkező emberek vannak, akikről szívesen olvasok, teljesen mindegy, hogy pozitív vagy negatív volt a történelmi szerepe. Sokuknak, ha leírom a nevét nagyon kevesen tudják kik voltak. De akkor most már tényleg mondok valakit..., legyen Fritz Duquesne, remélem sokan rágugliznak.

 

 

 

 

A következő kérdésem enyhén szólva is utópisztikus, azonban, ha lehetőséged nyílna a jövőben megmondani, hogy melyik történelmi korban élnél a legszívesebben és belecsöppennél az általad kiválasztott korszak világába, akkor mit válaszolnál? Ez lehet természetesen a jelenkorunk is, engem leginkább a történelmi tudásodból kiinduló érvek, ellenérvek és indokok érdekelnek!

Az amerikai, nyugati-parti, ötvenes-évekbeli fiatalság körében szívesen éltem volna, de akár a hetvenes-nyolcvanas évek NSZK-jában is. Különösebb ok nélkül mindez. A háború utáni amerikai jólét szerintem sokakat vonz, így engem is. Az NSZK-beli lét pedig lehet, hogy a gyerekfejjel lapozgatott Quelle magazinok miatti becsípődés. :)

 

 

 

A háttértudásod tekintetében milyen történelmi filmeket és / vagy sorozatokat, esetleg könyveket ajánlanál szívesen az olvasóinknak, ahol a hitelesség megtartása is fontos szempont volt a cselekmény bemutatása mellett?

Tudom, azt mondtam hogy a régmúlt annyira nem vonz, mégis ha ajánlanék sorozatokat, filmeket, akkor a Vikingek című sorozatot mindenkinek javaslom. A történelmi hűségen ott is lehet vitatkozni, de mondjuk úgy, hogy amit tudunk az adott korszakról (elsősorban az eseményekre gondolok nem a frizurákra :)) azt rendesen hozza és legalább nincsenek nagy szarvakkal díszített sisakú északiak benne, mert ez a sztereotípia például nem igaz. Az időben közelebb játszódó mozifilmek közül tucatnyit is tudnék említeni, ilyen például a finn-szovjet folytatólagos háborúban játszódó "Ismeretlen katona" (Tuntematon Sotillas, 2017).

 

 

 

Kicsit elfogult vagyok egy fajta filmtípussal szemben, ahol a történelmi hűség ugyan erősen megkérdőjelezhető, de imádom nézni és ezek az ázsiai háborús filmek. Például a japán "My Way", a kínai "On the mountain of Tai Hang". Ezeknek különösen nagy reneszánsza van az utóbbi évtizedben a Távol-Keleten. De ebben a kategóriában egész jó orosz filmek is születtek (White Tiger -2012).

Az orosz nagy költségvetésű - elsősorban második világháborús - filmekben mindig remekül néz ki a környezet, fegyverek és a ruházat. De hogy klasszikust is mondjak ilyen a "9 rota" című 2005-ös orosz-finn-ukrán film az afganisztáni szovjet háborúról. Dokuban pedig kihagyhatatlan Peter Jackson "Akik már nem öregszenek (They Shall Not Grow Old - 2018)" című munkája az első világháborúról, amiben millió apró ismeretre tehetünk szert, például az állóháború lövészárkaiban való életről is, mindezt elképesztően felújított és észbontóan kiszínezett kockákon.

 

 

Könyvet is tudok ajánlani, de ezzel biztosan nem leszek mindenkinél népszerű, ha azt mondom, hogy Moldova György. Pedig az ő - rendszerváltás előtti - munkáiból rengeteget megtudhatunk a szocialista Magyarország problémáiról, mindennapjairól. Regényeiből például az ötvenes évek világa remekül kirajzolódik, még ha a szerző elfogult is a rendszer irányában. De ez esetben jobbító szándéka látszik dokumentumköteteiben, amikben feltárja az egyes gazdasági ágazatok rendkívül súlyos problémáit (könnyűipar, vasút) vagy akár a szocialista rendőrség elmaradottságát és a keményen dolgozó emberek erőfeszítéseit, akik nehezen tudnak bármit tenni az egyre romló folyamatok ellen.

Arra bíztatok mindenkit hogy olvasson, tájékozódjon és lehetőség szerint maga vonja le a következtetéseket.

 

 

Az interjút készítette:

Papdi Attila
https://nwsroad.blog.hu/

(Fotók: MTI Fotóarchívuma)