A Cycle Chic bloggal készült interjúnkban még a szkeptikusok is megbizonyosodhatnak arról, hogy jó dolog biciklivel közlekedni: négykerekű sofőrjeink megtanulták nem elütni őket, országszerte rengeteg kiépített útvonal áll rendelkezésükre és nem utolsó sorban, ha igazán divatos felszerelésben száguldozunk Budapesten, még híresek is lehetünk! 

Korábban többen írtátok a blogot - miért maradtál egyedül?

A blogot 2009 márciusában indítottuk. A Critical Mass közösségből jöttünk össze többen, akik le voltunk nyűgözve a nem sokkal korábban nemzetközi hírnevet szerzett Copenhagen Cycle Chic-en látott példáktól. Szinte sokkolt minket, teljesen bepattant városi bringás aktivistákat, hogy csinos lányok magassarkúban, szoknyában, gyerekkel, vagy pasik öltönyben olyan lazán tekernek, mintha ennél természetesebb dolog nem is lenne a földön. Aztán rájöttünk, hogy ez egy tök természetesen dolog. 2008-ban már Pesten is megesett, hogy egy pirosnál több bringás áll és már fel-feltűntek olyan arcok, akikre ránézve azt gondoltuk, hogy egy ilyen oldalt Pesten is meg tudnánk csinálni. Aztán tavasszal belevágtunk. Évekkel később hárman maradtunk, majd GaZe barátomék disszidáltak Berlinbe. Most én viszem a mindennapi dolgokat, Fogt Linda pedig a „stylistunk”. Neki amúgy ez a munkája és mellette nem csak bringával jár, hanem igazolt bicikliversenyző is. Amúgy az egész blog a hobbink és a szabadidőnkben csináljuk, ez is egyfajta aktivizmus.

Mit szólsz hozzá, hogy nem lesz több Critical Mass? A szervezők azzal érvelnek, hogy elérték a céljukat, mert hazánkban is elterjedt közlekedési eszköz lett a bicikli. Csak ez volt a felvonulás lényege?

Baromi megható volt most áprilisban az utolsó, eddigi legnagyobb Critical Mass. Viszont az biztos, hogy elértük azt a célt, hogy az elsőhöz (2004) képest megszámlálhatatlanul többen bringáznak, a bicikli polgárjogot nyert, olyanok tekernek, akik korábban el nem tudták volna képzelni, hogy biciklivel közlekedjenek. Lassan elindultak a biciklis fejlesztések is, viszont ahhoz, hogy ezek mindenki számára vonzóak és jól használhatóak legyenek, nagy szükség van a Magyar Kerékpárosklub megerősítésére. Ez egy olyan szakmai szervezet, ami irtó sok munkát végez a bringásokért, de az ő támogatásuk (legyen az 1%, vagy egy szolid péntek esti bulizás árába kerülő éves tagság) nélkül nem fenntartható. Én 2005 óta benne voltam a CM körüli aktivizmusban, majd szerveztem többezres csillagtúrákat a startpontokhoz, részt vettem a nagy agyalásokban és 6 éve a Kerékpárosklub munkájában. Az itthoni bringás fejlődés egyedülálló a világon, máshol milliárdokat költenek kampányokra és bringautakra, nálunk viszont még mindig nem nagyon vette fel a város a lakóinak ritmusát. Közben pedig alapvetően megváltozott a közlekedési természete, városi gerillák harcából a legtermészetesebb dologgá vált a bringázás. Tuti lesz valami a CM helyett, viszont nem képzelhetjük azt, hogy még mindig érvényes a 9 évvel ezelőtti punkoskodás, vagy a tartalom nélküli vonulgatás a régi név alatt tovább folytatható. Én amúgy baromi sokat köszönhetek a CM-es közösségnek, de egyszer abba kell hagyni, különben önmagunk paródiái leszünk, mint az évtizedekig búcsúkoncertező zenekarok.

Neked/nektek milyen célkitűzésetek volt a bloggal kapcsolatban? Sikerült megvalósítani?

A Cyclechic nem simán egy divatblog, annál jóval több. Az a célunk, hogy megmutassuk, a bicikli nem csak a legolcsóbb, vagy a legegyszerűbb, leggyorsabb közlekedési eszköz, hanem ezen felül az önkifejezésünk része is lehet. Olyan példákat mutatunk, ami alapján bárki mondhatja azt, hogy „hé ez én is lehetnék”, mert a bringázáshoz igazából nem kell átváltozni. Nem igényel speciális ruhákat, elég egy egyszerű bicaj egy csomagtartóval, kosárral, gyereküléssel, amin egyenesen ülhetünk és kész. Ki kell próbálni és innentől mindenki megtalálhatja, ami hozzá illik. Befolyásolhat, hogy milyen távokon közlekedik, gyorsan szeret menni vagy kényelmesen, sportosan, vagy elegánsan. Egy olcsó retró bringát szeretne, vagy egy luxusbicajt. Csomószor kapunk pozitív visszajelzéseket. Azt szeretem a legjobban, amikor random arcoktól hallom, hogy „miattatok mentem le az útra először”. A mi dolgunk elsősorban az, hogy lebontsuk az emberek fejében lévő, a bringázást övező korlátokat, ezt pedig a mindennapokból kiemelt pozitív példákkal lehet megtenni. Aztán jön a következő lépés, hogy akit már beszippantott a dolog, azt benntartsuk. Ez utóbbi a könnyebb.

Egyébként meg úgy tűnik igazunk van, mert ma már olyan emberek ülnek tömegével bringán, akik pár éve még alig voltak láthatóak az utcákon.

Kapcsolatban áll a magyar cycle chic az alapító http://www.copenhagencyclechic.com/ oldallal?

Persze, többször is találkoztunk már a nemzetközi közösség tagjaival, két éve Barcelona-ban jöttünk össze, tavaly szeptemberben pedig Budapestre jöttek sokan, és totál le voltak nyűgözve a pesti bringásoktól meg a szeptember 22-i biciklis divatbemutatótól. Mikael Colville-Andersen, aki az első, koppenhágai blogot alapította úgy fogalmazott, hogy mi vagyunk a Cycle Chic mozgalom zászlóshajói.

Rólad mit kell tudni? Biciklivel repesztesz a városban?

Aha. Mit mondjak még?

Szerinted változott valamit az emberek - legfőképpen a négy keréken közlekedők - véleménye/hozzáállása a bringázókhoz?

Teljes mértékben. Ma már teljesen elmosódott az a határ, ami régen megvolt bringások és nem bringások közt. Rendes biciklis kultúrákban amúgy nincs is ilyen, mindenki aszerint választja meg a közlekedési eszközét, hogy éppen mi a legkényelmesebb neki. Összehasonlíthatatlan a helyzet ahhoz képest, ami mondjuk 5 éve volt, teljesen polgárjogot nyert a bringázás. Sokkal biztonságosabb lett a közlekedés, és mindenféle embert látsz biciklin a futártól a bankárig.

Létezik kifejezetten biciklis divat? Milyen egy trendkövető bringa és bringás?   

Szerintünk a biciklihez nem kell hozzáöltözni, viszont a bicikli öltöztet. Így nincs bringás stílus, viszont a bicikli egy kiegészítő és mindenki megtalálhatja a saját magához illőt. Ma már a bicikli az önkifejezés része, így az is látszik, ha valaki tesz mindenre, vagy épp nagyon ad minden egyes részletre. Nemrég volt itt egy nemzetközi bringás csoport, akik odáig voltak a retróbringa őrülettől, ami vicces, mert itthon tényleg valahogy ezek a régebbi bicajok terjedtek el nagyon, a hollandoknál a szakadt bringák a legjellemzőbbek, míg a dánoknál a jóminőségűek. Ez azt mutatja, hogy egy-egy adott egyén vagy közösség domináns stílusa látszik meg a bringás kultúrán is. Ma pedig már szerencsére egyre nagyobb a kínálat a luxuskategóriás bringákban is a Gucci-tól kezdve a hazai Merényiig, vagy a kis manufaktúráktól az igazán underground termékekig.

Egy korábbi posztban megismerhettük a „lesifotósokat” - ugyanaz a gárda?

Fú, hát szerintem az nagyon régi volt, amire gondolsz. Ma nagyjából akkor készülnek a képek, amikor én megyek erre-arra és ezért van az, hogy pl télen kevesebb poszt volt – épp még dolgoztam amikor világos volt. Amúgy mindig propagáltuk, hogy az olvasók is küldjenek képeket, de valahogy úgy alakult, hogy nem bízhatjuk másokra a termést, még akkor se, ha minél inkább közösségibb lett a dolog az évek során.

Mit takar a bringával a vörös szőnyegen? Mesélj erről egy kicsit bővebben!

Tavaly összeálltunk a Streetfashionbudapest.hu-val és a korábbi divatbemutatóik alapján megcsináltuk szeptember 22-én az első bringás street fashion show-t. Ennek az a lényege, hogy az emberek saját szettjeikkel neveznek be, majd egy zsűri válogatja ki a kifutón felvonulókat is. Mi ezt díjakkal is megdobtuk, tavaly egy koppenhágai páros repjegy volt a fődíj, idén áprilisban pedig a H&M felajánlotta a londoni Brick Lane Bikes-szal közösen gyártott limitált szériás, félmilliót érő bringáját. Most az utolsó Critical Mass után tartottuk ugyanis a második ilyen divatbemutatót, miután a tavalyi zsűriben helyet foglaló Szűcs Péternek, az InStyle Magyarország - amúgy szintén bringás - főszerkesztőjének megtetszett az esemény. Idén picit betett a hosszúra nyúlt tél, de így is 270-en neveztek be, közülük 20 civil és 10 celeb vonult fel az Erzsébet téri vörös szőnyegen. Korábban csináltunk az MTV Hungary-vel, vagy cégek megrendelésére is bringás divatbemutatókat, de ezeknek a „civil” fashion show-knak sokkal jobb a hangulata. A jelentkezők nagyon kitettek magukért, nagyon érződött az „itt és most” hangulata. Ahogy Szűcs Peti fogalmazott, most van itt az a pillanat, amikor végleg átszakadt a mainstream gátja a bringázás előtt és egy olyan divatbemutatón, ahol igazi emberek mutatják meg a saját stílusukat, ez nagyon jól visszajön.

Volt olyan, aki nemtetszését nyilvánította ki, mert lencsevégre kaptátok? Vagy mindenkit megillet a 15 perc hírnév?

Soha. Sőt egyre többször hallom, hogy „á, igen, te vagy a Cyclechic-es srác, már nagyon rég fel akartam kerülni.” Nálunk mindenkinek kijár a hírnév, akit valamiért érdekesnek látunk az utcán.