érdekes. fontos. népszerű.

A hét bloggere

Olvasósarok

62666_579605642057771_456469925_n.jpgEgy barátnőm szokta mondogatni, hogy nincs is annál jobb, mint leemelni a polcról egy vadonatúj könyvet, végiglapozni, hallgatni, ahogy a töretlen oldalak suhannak az ujjainknak engedelmeskedve és beszippantani a friss könyv illatát. Vannak bizony sokan, akik semmi pénzért nem mondanának le a könyvolvasás élményéről! Ezen a héten a TotáLiber blog szerzőivel beszélgettünk.    

A blog szerzői egyben a TotáLiber Könyvkiadó munkatársai is?

A TotáLiber blogot heten indítottuk útjára 2011. október 3-án azzal a céllal, hogy jobban megismertessük az olvasókat a könyvszakmával, és felkeltsük, illetve fenntartsuk az érdeklődést az olvasás iránt. A kezdetektől ott lebegett a levegőben egy közös kiadó gondolata, végül 2013 februárjában hívtuk életre a TotáLiber Könyvkiadót. A vállalkozást az induló gárdából négyen alapítottuk meg.

Nagyon izgalmasnak ígérkezik a blogon meghirdetett novellapályázat. Ez az első alkalom, hogy ilyen pályázatot írtatok ki? Érkeztek már be pályaművek? Mi lesz a novellák további sorsa?

A kiadóalapítást részben a pályázat miatt időzítettük mostanra. 2012 őszén vetődött fel először az ötlet, hogy jó lenne ebben a formában lehetőséget adni a kevéssé ismert szerzőknek a megmérettetésre. Sokat gondolkodtunk a témán, végül a Fortepan privátfotó-gyűjteményből válogattunk ki hat fotót, amelyek egyikéről kell a pályázónak novellát írnia. Folyamatosan érkeznek pályaművek, de mint a pályázatok esetében általában, a legtöbb írás valószínűleg a határidő előtti pár napban fog befutni. A legjobb novellákból összeállítunk egy gyűjteményt Előhívás – utóirat címmel, amelyet az Ünnepi Könyvhéten is meg lehet majd vásárolni. A pályaműveket elismert szakmai zsűri bírálja el: Sándor György, Kossuth- és Jászai Mari-díjas író, előadóművész, Horváth Bence, a Kortárs Kiadó vezetője és Antall István, a Magyar Rádió irodalmi szerkesztője.

A könyvkiadói feladatok ellátása mellett mennyi idő és kedv marad az olvasáshoz?

Könyvkiadót alapítani egyet jelent a könyv szeretetével, így nem kérdés, hogy kedvünk mindig lesz az olvasáshoz. Időnk azonban kevesebb marad, mint szeretnénk. Egy jó könyv mindig kikapcsol.

Milyen propagandaszöveggel ösztönöznétek a 21. század emberét, hogy az e-book olvasó helyett a papíralapú könyvet válassza?

Nem annyira a helyett a kérdés, mint inkább a mellett. Az Amazon könyveladási statisztikái szerint ma már több e-könyvet értékesítenek, mint papíralapút. Csak idő kérdése, hogy Magyarországon is megforduljon ez az arány. Nem hisszük azonban, hogy a papíralapú könyveknek leáldozott: továbbra is meg fognak maradni, de egyre inkább kuriózumnak számítanak majd. A 21. század emberét tehát nem a forma megválasztására, hanem mindenekelőtt olvasásra szeretnénk ösztönözni.

A legtöbb könyv esetében úgy érzem, nehezemre esne pár bekezdésben összefoglalni a lényegét, kiemelni az erényeit, gyengéit. A munkátok megkönnyíti a blog írását?

A blog műfaj eleve magában hordozza a szubjektivitást. Nem törekszünk átfogó kritikák írására, sokkal inkább a művekről alkotott benyomásunkat szeretnénk átadni az olvasóknak, amitől – reméljük – ők is kedvet kapnak egy-egy mű elolvasásához. A munkánk egyértelműen segítségünkre van a kiadványok megítélésében, hiszen jól ismerjük a könyvkészítés folyamatát, így jobban meg tudjuk ítélni a könyvek minőségét. Írásainkban sokszor ki is térünk olyan szempontokra, mint a borító kinézete, az oldalak tipográfiája vagy a szöveg szerkesztettsége.

Tudom, hogy nagyon közhelyes ez a kérdés, de úgy gondolom, hogy egy könyves blog esetében elkerülhetetlen: ha egy lakatlan szigetre száműznének benneteket és csak egy könyvet vihetnétek magatokkal, mi lenne az?

Talán a legnagyobb hasznát egy „Hogyan éljünk túl egy lakatlan szigeten?” című könyvnek vennénk. Hogy ilyen nincs még a könyvpiacon? Azt hiszem, el kéne gondolkodnunk a könyvterveinken. Komolyra fordítva a szót: egy e-könyv olvasót kérnénk interneteléréssel és korlátlan könyvvásárlási lehetőséggel.

Minden hónapban megjelenik egy kis irodalmi ajánló. Az itt prezentált könyveket mind végigolvassátok?

Az Olvastuk rovatban – a nevéhez hűen – olyan könyvekről írunk, amelyeknél sikeresen eljutottunk a Vége szóig. Na jó, biztos mind voltunk már olyan helyzetben, hogy a cikkleadási határidő előbb elérkezett, minthogy a legutolsó betűig eljuthattunk volna. Az Ajánljuk rovatban azonban olyan könyveket véleményezünk, amiket csak elkezdtünk, vagy éppen el szeretnénk olvasni.

Miért kap ekkora szerepet a blogon a tipográfia?

Nem szándékos a dolog, talán az lehet mögötte, hogy a körünkben csak FONTos lányokként (jeva, sven) emlegetett blogtársaink hatalmas lelkesedéssel viszik a FONTos sorozatot. A könyvkiadás persze nem csak a külcsínből áll. Tavaly a Könyvkiadói ki kicsoda sorozat keretében áttekintettük a könyvkészítés folyamatát elméleti szempontból. Az idén indított Könyvkiadás a gyakorlatban sorozatban olyan szakembereket kérdezünk munkájukról és mindennapjaikról, akik tevékenyen részt vesznek abban a folyamatban, amíg egy könyv eljut a szerzőtől az olvasóig.

Azt írtátok, hogy arányaiban Magyarországon a legnagyobb az egy főre jutó írók száma. Hogy néz ki ez a kiadókkal? Ott is telített a szakma?

A MKKE (Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése) minden évben statisztikát készít a könyvforgalomról. A 2012-es évről összesen 188 cég szolgáltatott adatot, eszerint az összforgalom több mint háromnegyedét 36 kiadó állította elő. Mondhatjuk, hogy telített a szakma, bár inkább úgy fogalmaznánk, hogy koncentrált. Az olvasók szemszögéből az ötven-száz példányszámmal dolgozó szak- és szépirodalmi kiadók munkája éppolyan fontos, mint a bestsellergyártóké, csak a célközönség más.

A könyvkiadás egy szigorú, sok ember munkáját igénylő procedúra. Hogyan viszonyultok az ezzel ellentétes blogos kultúrához, ahol nincsenek lektorok, nincsenek szerkesztők, senki nem köt bele a terjedelembe, tördelésbe és tulajdonképpen arról írunk és olyan stílusban, ahogy jólesik?

Amikor az ember a napjai nagy részét azzal tölti, hogy helyesírási/szerkesztési hibákra vadászik, óhatatlanul is felfigyel az ilyen tévesztésekre, bármilyen szöveget is olvasson. Persze meg kell tanulni, hogyan kapcsoljuk ki ezt a „pásztázó mechanizmust”. De a szerkesztési, netán fordítási hibákon nemhogy Leiter Jakabék, de sokszor még az átlagolvasók is fennakadnak. A TotáLiber blognál a kezdetektől fogva odafigyelünk arra, hogy egy cikket posztolás előtt legalább egy ember szerkesszen-korrektúrázzon, de van, hogy ketten-hárman is véleményezzük. Minőségre törekszünk mind a blogos, mind a kiadói munkánk során.

Tetszett az interjú? Megosztom Facebookon
süti beállítások módosítása