Valószínűleg nincs a földkerekségen olyan ember, aki ne álmodott volna gyerekként arról, hogy ostorral a kezében, hetyke kalappal a fején, a legaljasabb sírrablók ellen megküzdve kincsvadászatra induljon. Ha netalántán felnőtt fejjel is pókháló fedte barlangokban akartok mászkálni, győződjetek meg róla Juhari Zsuzsa blogjának segítségével, hogy elég tudás lakozik-e bennetek a nagy kalandhoz.

Mivel foglalkozol a való életben?

Majdnem ugyanazzal, mint a virtuálisban. Persze vannak különbségek, a való életben nem mindig én vagyok a szerző, nem vagyok tördelő, képszerkesztő, főszerkesztő, sem lapkiadó. A virtuális világban azonban mindezt egybesűrítve  kiélvezhetem. És a való életben van egy szöszi lányom és egy éjfekete fiam.

Halandó emberek általában a régészekről úgy gondolják, hogy a sivatag közepén kapargatják a homokot, majd munkájuk gyümölcsét learatva, egy rég elfeledett múmia-kincsre bukkannak. Ez mennyire tükrözi a valóságot?

Régészbarátaimon azt látom, hogy mind mélyen elhivatottak, többnyire valahol Magyarországon ásnak valamilyen külterületen vagy kinn a pusztaságban rendületlenül esőben és napsütésben, és boldogan nézegetnek előkerült apró kődarabokat. Védelmüket egy odacsalogatott kóbor kutya szolgálja, sátorban vagy lehasznált lakókocsiban laknak. Sivatagban nemigen ásnak, azokat a lelőhelyeket ugyanis számunkra szinte lehetetlen megfizetni. Kevesen tudják, hogy a nagyobb ásatási lelőhelyeken való ásatási jogért fizetni kell, mégpedig nagyon sokat. Így aztán kevés esély van arra, hogy magyar ember múmia-kincseket találjon. Akadnak azonban nálunk is nagyon fontos leletek többnyire a római korból vagy a népvándorlás, honfoglalás korából, s kerülnek elő értékes aranytárgyak is.

Léteznek igazi, gátlástalan kincsvadászok, akik az archeológusokra törnek, hogy megkaparinthassák a kiásott régészeti leletet?

Ősi törvény, ahol kincs van, ott kincsvadász is akad, azok pedig igen gátlástalanok. Nemigen kell a régész életére törniük, mert szinte megoldhatatlan, hogy egy lelőhelyet állandóan és hathatósan őrizzenek. Egy-egy ásatási helyszín feltárási költségeit is gyakran nehéz előteremteni, a 24 órás őrzés pedig óriási anyagi terhet jelentene. De nemcsak nálunk, minden országban állandó gond, hogy bolygatják a lelőhelyeket. Sőt, így volt ez már az ókorban is. Több sír esetében figyelték meg például Egyiptomban, hogy már az eltemetés idején megbolygatták azt. Ahogy szakértők mondják, a világ nagy múzeumai és gyűjteményei, nem is beszélve a magángyűjteményekről, tele vannak igazolatlan eredetű tárgyakkal. A műkincsvadászok ellen hatékony megoldást még nem találtak ki.

Nem szakmabeliként elkezdhetek ásatást végezni?

Elkezdhetsz, de azt a világon mindenütt büntetik. Vagyis legálisan minden országban csak régészdiplomával rendelkező szakember áshat, lehet leletet találni törvényesen fémkeresővel például Angliában, de ásni a fémkeresős sem áshat, még egyiptológus sem áshat Egyiptomban, ha egyúttal nincs régészdiplomája is. Ha bárki talál valamit, értesítenie kell a régészeket, azok kezdhetik el a feltárást.

Mivel foglalkozik a paleoantropológia?

A paleoantropológia – szerintem – a legérdekesebb tudományág. Az ember legtávolabbi múltját kutatja onnantól kezdve, hogy a majomféléktől elválva önálló fejlődésnek indult egészen odáig, hogy megjelent fajunk, a mai vagy modern ember a Homo sapiens és kilépve Afrikából elérte Európát is. Vagyis kutatási kora kb. 7 millió évvel ezelőttől mintegy 30 000 évvel ezelőttig tart. Alapvetően azt a legizgalmasabb kérdést kellene megválaszolnia, hogy a robusztus, erőteljes felépítésű emberfélék és ember-fajok közül, miért mi, az antropológiailag törékeny felépítésű faj maradt az egyedüli túlélő az emberfélék között. Persze ezen kívül is rengeteg izgalmas kérdésre keresi a választ és ennek során egyre több „rokont” ismerünk meg egyre árnyaltabban.

Szerinted mennyire vannak köztudatban a régészethez kapcsolódó események?

Azt tapasztalom, hogy a régészetről, mint érdekes kalandok, rejtélyes történetek területéről, mindenki szívesen hall, de a részletek kevéssé ismertek. Maguk a régészek pedig gyakran nem szívesen beszélnek kutatásaikról tartva a kincsvadászok megjelenésétől.

Mit takar az űrrégészet?

Viszonylag új tudományág, alapvetően a műholdak felvételeit használják lelőhelyek azonosításához vagy ellenőrzéséhez. Ezeken a felvételeken olykor jobban kivehetők azok a mesterséges struktúrák, amelyek a földközelből nem látszanak.

Sokszor olvashatunk több ezer éves rémtörténeteket a blogon - mennyire bizonyíthatók egy homályba merült gyilkosság részletei? Milyen eszközökkel tárják fel a bűntetteket?

Az emberi motívumok nehezen rekonstruálhatók, bár történészek segítségével a kortörténet is sok kérdésre választ adhat az egykori körülményeket illetően. A csontok, az azokon lévő elváltozások, a csontok elhelyezkedése a régészeti rétegben azonban sok esetben pontosan elárulhatja a halál okát, a korábban elszenvedett sérüléseket, azt, hogy az illető jó létben élt vagy alultáplált volt-e, több csont esetében az is kideríthető, hogy az egykor élt ember kivel állt rokoni kapcsolatban, sőt az is, hogy hol nevelkedett fel. Mindehhez a legkülönfélébb tudományágak nyújtanak segítséget, szinte valamennyi tudományterület – biológia, fizika, kémia, antropológia, történelem stb. – eredményeit és kutatási módszereit fel tudja használni a régészet.

Mi a teendő, ha az ember nagytakarítás közben egy tál aranyérmére bukkan a pincében? Vannak kötelességeink vagy kedvünkre rendelkezhetünk a megszerzett kinccsel?  

Ugráljuk körbe a pincét örömünkben, aztán nyugodjunk meg! Magyarországon minden leletet be kell szolgáltatni, vagyis azonnal keressük fel a legközelebbi múzeumot. Elvileg az adhat megtalálói jutalmat, gyakorlatilag azonban a múzeumok is nagyon szegények. Annyit azonban érdemes tudni, az illegális műkincskereskedelem rendkívül veszélyes világ, jobb, ha nem keveredik bele senki.

Egy ásatás helyszínének kiválasztása hogyan történik?

Be kell iratkozni egy jó egyetem régész szakára, és lehetőleg fel kell venni a történelem szakot is. Alapvetően történeti forrásokból, leírásokból tájékozódnak, de az az igazság, hogy legtöbb esetben a véletlen segít.

Mindig is érdekelt, hogyan és honnan kerülnek elő, az úgynevezett “elveszettnek hitt” műtárgyak?

Elveszett műtárgyak sok helyen lapulhatnak, többnyire persze magángyűjteményekben vannak. Ezekről jellegüknél fogva keveset tudunk, akkor bújnak elő onnan a tárgyak, amikor el akarják azokat adni. De sajnos ilyenkor már régészeti környezetük, múltjuk nem vizsgálható.