A héten Gergővel beszélgettünk, a Hollywoodhírügynökség blog szerzőjével. A blogon filmkritikákkal találkozhatunk, de nem a megszokott módon, hanem videó formájában. Az őszinteség, a lazaság és a szakértelem jellemzi az alkotásait.

Miért döntöttél úgy, hogy videó formájában teszed közzé a filmkritikáidat?

Nos, ennek több oka is van.

Egyrészt, mert forrongó szakmai szerelem fűz ehhez a formulához. A videóblog egy fantasztikusan sokoldalú és komplex műfaj. Mivel minden egy kézben fut össze, egyszerre kívánja meg az embertől, hogy legyen pontos, profi, kreatív, tudatos és őszinte. Ez a felelősség és eszeveszett tempó az én szakmámban dolgozó embereknél a normális esetben elvárható agyvérzés helyett egy kétségtelenül beteges, de mégis mámoros harci lázat hoz a felszínre, és ettől lesz a videóblog ennyire élettel teli.

Ennél azonban talán még fontosabb érv az, hogy ez a kommunikációs módszer a legőszintébb és a legegyenesebb. Minden héten kiülök az asztal túloldalára, és elhadarom a nézőimnek az adott film (és téma) kapcsán felmerült meglátásaimat. Amiket mondok, azok számomra fontos gondolatok, és pontosan ezért nem akarom, hogy akár egyetlen érzelem, gesztus vagy kommunikációs trükk eltűnjön a hasábok rengetegében. Szerintem, ha az ember ki akar állni a véleménye mellett, ahhoz a szívét, lelkét, arcát és nevét kell adnia az üzenetéhez. Helló, én Gergő vagyok, és ezt gondolom. Itt is, az utcán is, a wc-n, is. És te mit gondolsz?

Ez csak egy hobby számodra vagy a munkád részét is képezik a filmek?

A Hollywood-i filmek iránti egészségtelenül eltökélt rajongásom csak hobbi, de a videó gyártás maga a szakmámba vág. Filmkészítési mindenesnek készülök, egyszerre tanulok operatőri ismereteket, vágást, rendezést és beszédtechnikát, (utóbbit sosem látott sikertelenséggel,) így ez a téma és ez a blogolási forma is adta magát. 

Mi alapján választod ki, hogy melyik filmről készítesz kritikát?

Mindig az a film kerül a kínpadra, ami kivált valami erős és (szerintem) megosztandó érzelmet és/vagy gondolatot belőlem. Igen korán megtapasztaltam, hogy arról az alkotásról tudok igazán jó anyagot készíteni, ami önmagában megmozgat. Így, ha van egy nagyköltségvetésű film, amit elmegyek megnézni majd konzekvensen átalszok, azt nagy valószínűséggel kiemelt jelentősége ellenére sem fogom feldolgozni. Akkor jó a szöveg, ha őszintén el is akarom mondani.

A legutóbbi videóban említed, hogy design váltásra készülsz. Mi a baj a babakékkel? :)

Semmi, ha egy gyerekszoba tapétáját kell kiválasztani. Egy blogoldalon viszont már erősen émelyítő. A hideg ráz a webdesigntól, nem tudjátok elképzelni, mennyit dolgoztam azért, hogy csak ennyire legyen fogyaszthatatlan az oldal. Mostanra azonban megjött a felmentő sereg, és lassan megkapja a főhadiszállás azt a renoválást, amit megérdemel. 

Van komolyabb terved a bloggal?

Világuralom.

Persze megfontolt lépésekkel eszközölve. Szerencsére azon a pontján vagyok még az életnek, (és a blognak,) amikor még nem kell minden cafatnyi megmaradt lelkemet azonnal eladni reklámpénzért, így a lépéseket jól meg tudom tervezni. Egyelőre valószínűbbnek tűnik, hogy más téren hasogatok majd szeletet magamnak a szakmai világból, és a Hírügynökség megmarad annak, ami: egy filmművészeti rajongással fűszerezett ventilláló platformnak, melyet egy kifejezetten jó rálátással rendelkező remek kis (párezres) közösség vesz körbe. Ez már így önmagában sem hangzik komolytalannak.

Ha kikapcsolódásként mész el moziba, akkor milyen filmre ülsz be a legszívesebben? 

Nekem a filmnézés mindig kikapcsolódás. A legművészibb, legalterebb, legérthetetlenebb, leg oscarnak gyártottabb filmet is pihentető nézni, elemezni, átélni. Nem gondolom, hogy ahhoz, hogy kikapcsolódjon az ember, más fajta filmeket, mondjuk agyatlan hülyeségeket vagy mindenfajta mondanivaló nélküli ponyvákat kell fogyasztani. Amíg egy filmen jár az agyam, és nem az élet amúgy releváns problémáin, teljesen kikapcsolódom. Sőt, szerintem egyenesen fontos, hogy pihenés gyanánt elgondolkodtató műveket nézzünk. Egy klasszikus Michael Bay produkció végigszenvedése után az átélt fantasztikus együgyűség és a kukába hajított pénz, idő és szürkeállomány gondolata napokig frusztráló lehet.

Mi a kedvenc filmed?

Hát erre lehetetlen válaszolni. Minden helyzetre, érzelemre, korszakra más és más film nyomta rá a bélyegét. Nem hiszem, hogy ide tudnék biggyeszteni egy címet úgy, hogy aztán ne emésszen fel az őrjítő bizonytalanság. Egy tízes listát talán össze tudnék írni, de azt is nagy kínlódással, és sok igazságtalansággal. Tudom, hogy ez egy cserbenhagyásos válasz, de rá kell fognom a szakmai ártalomra. 

Mit gondolsz a letöltőoldalakról?

Szeretem őket. Szép a színviláguk. Egyik se babakék. Értem az illegális letöltés körüli hacacárét, de nem tartom jogosnak azt az elkeseredett harcot, amit a szakma vív ellenük. Ha egy Adam Sandler féle „csoda” és egy Batman: Sötét lovag ugyanannyi pénzbe kerül, ha egy lustán, forgatás után összebarkácsolt 3D-s látvány több ezer forintért tárul a szemünk elé, ha egy Justin Bieber karácsonyi lemez egyáltalán bármennyi pénzbe kerül, szerintem nincs helyes értékítélet a piacon. És amíg ez így van, én támogatom az alternatív elérési utakat. Félreértés ne essék, nem tartom feltétlenül etikusnak a kalózkodást. Aki megérdemli a pénzt, annak oda kell adni. Nagyon kevesen érdemlik meg mostanság azt, amit elkérnek.

Milyen visszajelzéseket kapsz a blog kapcsán?

A nézők általában jól szórakoznak, és ez remek érzés. Szeretem megnevettetni az embereket, és ha esetenként valaki azt írja, hogy sikerült egy gondolatot valahogy elültetnem a fejében, az meg egyenesen büszkeséggel tölt el. Persze sok a céltalan utálat, ami felettébb szórakoztató, és rendesen jön a jogos kritika is, aminek fontos szerepe van. Fejlődni kell, fejleszteni kell, új irányokba kell elindulni. Ez pedig visszajelzés nélkül lehetetlen.  

Üzensz valamit az olvasóidnak?

Lemásztam az Alpokból, szombaton újra jelentkezem. Kicsit meg vagyok fázva, úgyhogy a szokásosnál is kevesebb „R”-betű lesz ebben az epizódban. Just so ya know…