Az Újév első interjúalanya Rózsa Edvárd volt, a Pamacs és Penge blog szerzője, véleményem szerint sokak örömére. Aki érdeklődik a hagyományos borotválkozás iránt, biztosan talál magának pár hasznos tippet a lenti sorok között. De aki nem él ennek a szenvedélynek, ő se búsuljon, hiszen laikus szemmel is nagyon érdekes a téma.

Miért döntöttél úgy, hogy blogot indítasz a borotválkozásról?

Írkálni amúgy is szerettem, a Késportálnak köszönhetően pedig volt már gyakorlatom a blogszerkesztésben. Mindez nagyjából egybeesett azzal, hogy Orosz Péternek a hagyományos borotválkozás témájában a Kispadon megjelent cikke majdnem kétezres kommentfolyamot generált, amiből jött az ötletem, hogy csináljunk rá egy kicsi, de lelkes fórumot. Emellett azonban szerettem volna egy saját blogot is, amelynek örve alatt  szubjektív és önző módon csaponghatok a téma mentén.

Született már egy poszt arról, hogy Te csak zenére borotválkozol. Egy bizonyos zenei stílusra teszed ezt, vagy bármire, ami a rádióban szól?

Pontosítanék: nem csak zenére borotválkozom, hanem általában rádióra. Abból pedig jöhet zene, hangulat szerint, de jöhetnek beszélgetős meg magazinműsorok is. Manapság már nem nagyon divat a nem háttér-, hanem a tudatos rádiózás, de én szeretem és művelem is. Ha igazán ráérsz, nem kell menned sehova, és egy lassabb, alaposabb borotválkozást egy jó műsorhoz igazítasz, az roppant kellemes dolog.

Gyűjtöd is a különleges borotválkozási eszközöket vagy csak használatra tartod őket?

Természetesen bőven több van mindenből, mint amennyire igazából szükségem lenne, de nem gyűjtök eszement módon. Már. Megvolt az is, persze, de aztán rengeteget eladogattam. Ráadásul az ember felhasználói ízlése is változik. A borotválkozásnak ugyanis megvan az a kellemes előnye, hogy ezek a tárgyak nem különösebben amortizálódnak, tehát a gyűjteményedet teljes nyugalommal használhatod is, ami szintén igen örömteli dolog, főleg, hogy gyakran igen míves és szép tárgyakról beszélünk. A gyűjtés és a használat így kellemesen egybefonódik.

Van kedvenc borotvád?

Persze, borotvakésben és biztonsági (zsilettpengés) borotvában is vannak kedvenceim – de amit már megtartok, az gyakorlatilag mind kedvencnek tekinthető. A borotválkozás ugyanis nagyon szubjektív műfaj: egyáltalán nem biztos, hogy egy szép darab, ami esztétikailag megfogott és megvetted, a te arcodon is jólesően működik majd. Ezért aztán komoly eszközvándorlás van a műfaj rajongói között: rá kell találni a számunkra optimális darabokra. Ez persze egyáltalán nem nyűg, sőt: ha már rátaláltál néhányra, akkor is örömmel próbálkozol majd tovább…

Mi a kedvenc illatod a borotválkozókrémeket, szappanokat illetően?

A blog miatt rengeteg borotvakozmetikumot próbáltam és teszteltem már, most is halmokban áll a „feladat”, ilyenkor sajnos félre kell tenni az ízlést. Teszten kívül, civilben jómagam legszívesebben szappanokat használok, ezek ugyanis mindig természetesebbek, „bióbbak”, mint a krémek, amelyekbe már kellenek ilyen-olyan tartósítószerek is (flakonos habokkal meg „űrzselékkel” pedig eleve nem foglalkozik a hagyományos borotválkozó). Ezekben és borotválkozás utáni arcszeszekben is az egyszerűbb, tiszta illatokat szeretem, virágosokat például (egy aktuális kedvencem a mocskosul drága, de hihetetlenül jó minőségű és kiadós, francia Martin de Candre szappan, amely tiszta levendula), de az sem baj, ha kissé régiesebb, retróbb, nagypapásabb, mint például az itthon is könnyen elérhető Speick termékcsalád.

Sok különleges borotválkozóedényről is olvashatunk a blogon.

Igen, az külön világ, nagyon szeretem. Gyakorlati szempontból az a lényeg, hogy vagy egy ilyen bögrében vagy más formájú edényben van a szappan, és úgy kavarunk, vagy a beszappanozott pamaccsal egy edényben verjük föl a habot. Esetleg az edénybe nyomjuk a krémet és úgy. Namármost régen ennek hihetetlen kultúrája volt, és a legkülönbözőbb formájú és díszítettségű edényeket lehet ma is föllelni, teljesen jó áron. Porcelánból vagy kerámiából készültek, gazdag fantáziával. De ha nem kifejezetten régiségben akarunk utazni, akkor kézműveseknél, fazekasoknál, iparművészeknél – sőt, az IKEÁ-ban is – szintén remek dolgokat találhatunk, én pedig örömmel és viszonylag rendszeresen szemlézek közöttük.

Te írod a Késportál oldalt is. Honnan jött az éles dolgok iránti rajongásod?

A Késportál más, ott – mint a neve is mutatja – van blog, fórum, galéria, és az egy igazi nagy, közösségi dolog. A blogot ugyan én főszerkesztem, de ketten írjuk, plusz a fórumtagok is küldenek cikkeket, így az sokkal kevésbé szubjektív, mint a Pamacs és penge. Hogy az éles dolgok iránti rajongásom honnan jön, azt sajnos nem tudom, de elég régre vissza tudom vezetni. Egy-két gyerekkori, nyolcvanas évek eleji bicskám is megvan még, meg egy szépséges Frohn borotvakés is, amit szintén akkortájt cseréltem – jó, ha tán a bajuszom pelyhesedett akkor…

Milyen visszajelzéseket kapsz a blog kapcsán?

Szerencsére nagyon jókat. Igyekszem is színes és változatos lenni – meg persze eszem ágában sem lenne egyfolytában borotvacuccokat tesztelni, akkor hamar ráunnék az egészre. Van a blogon még egy város- meg ipartörténeti vonal is, ezt nagyon szeretem – született budapestiként, aki ráadásul aktív idegenvezetőként is dolgozik, régi márkák, gyárak, borbélyműhelyek kapcsán kutakodni igen örömteli dolog. A témával kapcsolatos irodalmi és egyéb kultvonatkozásokat is igyekszem összegyűjteni. Külön büszke vagyok arra, hogy nagyon sok lány is rendszeresen olvas – ezt roppant megtisztelő dolognak érzem. A Pamacs és penge Facebookos rajongóinak több, mint negyede nőnemű!

Voltál már vendég a Tilos Rádióban is a blognak köszönhetően. Van komolyabb terved is a bloggal vagy csak hobbyból írod?

Vannak egyéb terveim, de annyira embrionális állapotban, hogy inkább nem is mondanék róluk semmit. Sokszor már annak is örülök, ha van elég időm rendszeresen frissíteni. Most is kissé csendesebb időszakot él a blog, de néha kell egy kis töltekezés, az erőltetett, „csak azért, hogy” posztokat meg nem szeretem. Szerencsére az olvasótábor tolerálni látszik ezt.

Tettél valamiféle fogadalmat az újévre vonatkozóan?

Hú, nem, nem szoktam. Meg akkor meg már annyit kellett volna, hogy csak na…

Üzensz valamit az olvasóknak?

Köszönetet szeretnék mondani a teljes blogoszférának, de tényleg. Régóta, rendszeresen és sok blogot olvasok, s recepttől világnézeti útmutatásig, értékes információtól egyszerű vidámságig annyi minden jót kaptam már tőlük és annyi mindent köszönhetek nekik. Hálás vagyok ezért, és marha patetikusan hangzik, de jó érzés, hogy a magam részéről a sajátommal talán nem értéktelen módon járulhatok hozzá ahhoz a nagy közös valamihez, ami itt van.