"Mi ez, he? Benőke, Kántor Vladimir, Ignácka meg a többi tardai csávó adják az ívet rendesen. Tardán, Budapesten, a Balatonnál, Prágában, Pukheten. Olyan sztorik vannak, beszartok! Érdekel, mik mennek? Olvasd a blogot! Véleményed van? Kommentelj! Beköltöznél Tardára? Küldj 6 millát rózsaszín csekken Vladinak és megkapod a nagyanyja házát!"

Tudja-e rólad a környezeted, hogy blogolsz? Mit szólnának a szüleid, családod ha kiderülne?

A barátaim szinte egytől egyig. Nemrég anyámnak is megmutattam. Azt mondta, kicsik a betűk, és vannak részek, amiket kétszeri olvasás után sem ért. Persze azt állítólag tudja, mi az a "tabletta". Gondolom sokat néz Kék Fény-t. Mindenesetre megmutattam neki, hogyan tud betűméretet növelni a böngészőben, de nem kezdtem el magyarázni, hogy mi az a szopórobotra alapozott kispicsa, akinek Benőke rögtön púzóba nyomná. Szerencsére a konkrétumok nem érdeklik.

A legcikibb dolog valakitől megkérdezni, hogy miért lett a nicked az, ami. Tehát miért?

Az embernevemet mixeltem rá rögtön két sorozat-karakter keresztnevére. A végig halott öreg Fisher-ről és a kisebbik, végül szintén halott fiáról van szó a Six Feet Under-ből.

A második legkínosabb a blog nevét firtatni. Nos?

Ez pedig egyértelmű. Mivel tardai arcok pörögnek a sztori-folyamban, a Tardai történetek adott.

Mi volt a legfurcsább hely, ahol életedben posztot írtál?

Inkább elvetemült időpontokban írok. Hajnali négy, reggel hat, vasárnap éjjel. Az egyik, kevésbé odabaszós sztorit egy buliból hazaesve írtam meg. Talán a Misikés love story-t. Még ott pumpált a basszus a fülemben, meg a szilikoncsöcsöket flesseltem. Na, az furcsa volt.

Mennyit kerestél eddig blogolással (munka, hirdetés) és mennyi volt a kiadás?

Eddig semmit. A saját hirdetések puszira futnak, nem is tervezek ezen változtatni. Munkafronton alakul valami, de nem a bloggal fogok pofátlanul nagyot szakítani. Kiadás? Az első címlapnál éppen rohangáltam, úgyhogy vettem fél órát egy netkávézóban, hogy lássam, mielőtt lekerül, asszem' kétszáz forint volt.

Mi volt a legdurvább kommented és miért kaptad?

Nemrég valaki baszogatott a helyesírásom miatt. Azt kicsit nehezen viseltem. De a kommentelők szerintem nálam a legjobb fejek, pedig bíztatom őket, hogy szóljanak, ha valami szar. Ha szólnak, akkor sem durvák. Tényleg, innen is üzenem nekik, hogy szeretlek benneteket, basszátok meg!

Három kedvenc magyar/külföldi nyelvű blogod?

Modoros-szleng-Tibi, egyértelműen. Velük van átjárás is rendesen, ráadásul ők vettek rá, hogy elindítsam a Tardát. Bogi dumáit is szeretem, illetve kedvenc még az Addict, külföldiek közül a photoshopdisasters, és az mpdailyfix.

Ha egy nap külföldi bloggerré változva ébrednél az ágyban, ki szeretnél lenni?

Rocco Siffredi!

Mit dolgozol, amikor nem blogolsz?

Amikor elkezdtem, még létezett az újság, ahol kereskedelmi vezető voltam, de a válságpara bedöntötte, így mostanában full time blogolok. Ráadásul felmerült, hogy a sztorik esetleg kilépjenek a blog medréből, ezen is sokat pörgök.

Mit vásároltál magadnak utoljára? (Élelmiszert nem számítva.)

Vettem egy kurva jó inget.

Szexeltél-e a blognak köszönhetőn, bloggerel, olvasóval, bárkivel?

A blogger haverok jó fejek, de a két Tibivel, meg a Józsival még szerencsére nem került szóba, Boginak pedig pasija van. Az olvasókkal viszont naponta baszunk. Nem igaz, basszátok meg?!

Miért éppen 100 tardai történet?

Hogy senkit ne érjen váratlanul, amikor véget ér. Persze a hardcore kommentelők beígérték, hogy eltörik a térdem, ha abba merem hagyni, de majd addig kitalálok valamit. De az biztos nem a "Még 100 tardai történet" lesz. Ötleteim mindenesetre vannak. Formálódik egy jópofa közösség a blogon, terveztek néhányan igazi odabaszós Panoráma /a tardai diszkó - a szerk./ pólókat, egy párat biztosan legyártunk, mert úgy tűnik, van rá igény, és alakul egy Panó buli is, ahol majd mindenki rendesen betardál, szóval remélem, ez a jó hangulat százig kitart. Én legalábbis ezen vagyok.

Valaki egyszer azt írta, hogy a hőseid primitív véglények. Szerinted is?

Nem gondolom, hogy ítélkeznünk kellene felettük. Azért valahol mindannyian, a történeteikkel együtt ők itt élnek közöttünk. Vannak vágyaik, céljaik, azon túl is, hogy szétcsapják magukat szombaton a Panorámában, vagy meghúzzanak egy kerek seggű kiscsajt. Ráadásul a maguk módján tisztességesek, nem gonoszak vagy rosszindulatúak. Ahogy beszélnek, az pedig teljesen hétköznapi. Ha kimész a Nyugati térre szombaton este tízkor, nagyjából ezt hallod.

Honnan ismered ilyen jól a vidéki létet? Te is arról a környékről jössz?

Lehet, hogy ez kiábrándító, de a nulla kilométerkőtől egy köpésre lakom, és világéletemben budapesti voltam. Viszont úgy alakult, hogy szinte csak vidéki gyökerű ember vesz körül, rajtuk keresztül, illetve velük jutottam el például Tarda konkrét környékére. Az ő sztorijaik, néhány velük megélt helyzet azért visszaköszön egy-egy tardai szituációban, de alapvetően csak ráhibázok azokra az attitűdökre, viselkedésmintákra, amikre később azt mondják az olvasók, hogy autentikus.

Más blogokon is publikálsz?

Igen, a modoros blogon szoktam savazni néhány furcsa szokást, sőt Lakat Karcsi bácsiról is írtam egy csípős posztot, amire reagált is, és gyakorlatilag a maga oldalára fordította a közhangulatot. Ebből végül személyes találkozás lett, és mára azt hiszem bírom a barátságát, aminek nagyon örülök, rengeteget lehet tanulni az "öregtől". Nyelvész Józsinak is dobok néha szlenget, illetve az addict-on is volt már/lesz posztom. Persze ez visszafelé is igaz, Tibor, a tudodmelyik, és Modor Tibi is haknizik Tardán, csak Józsi lóg még a spanhaknival. Józsikám, tesó, baszod!

Van jövője a Tardai történeteknek?

Felröppen néha, hogy könyv, meg film, de ezek egyelőre távoliak.

Legközelebb Tiboru válaszol kérdéseinkre. Kérdeznél tőle? Szeretnél neki mondani valamit? Írd meg nekünk!