Még nincs egy éve, hogy a reklámbuzi néven posztoló blogger néhány hozzá hasonló reklámfüggővel elkezdte írni az itthon hiánypótló addict reklámblogot, amire azóta a szakma is felfigyelt. Szerinte az a természetes, hogy az emberek kerülik a reklámokat, hiszen senkitől sem lehet elvárni, hogy bántóan rossz hirdetésekre pazarolja az idejét. Azért indította a blogot, hogy megmutassa, ötletes, szórakoztató és humoros hirdetésekkel le lehet küzdeni ezt az ellenállást, és mosollyá lehet változatni a debil reklámcsaládoknak, Bifidusz Eszenziszeknek és hát mögül előkapott mosószeres flakonoknak köszönhetően arcunkra fagyott vicsort.

Tudja-e rólad a környezeted, hogy blogolsz? Mit szólnának a szüleid, ha kiderülne?

Van, aki tudja, és van, aki nem. Nem azért írom a blogot, hogy ebből személyes hasznot húzzak, ezért nem is kürtöltem világgá. De letagadni sem szoktam, ha egy ismerősöm rákérdez. Jó érzés, hogy sokan ismerik a blogot, és többnyire hitetlenkedve néznek, amikor kiderül, hogy én vagyok mögötte.

A legcikibb dolog valakitől megkérdezni, hogy miért lett a nicked az, ami. Tehát miért?

Mert a Cillit Lajos és a Mr. Proper már foglalt volt. Az igazság az, hogy ez az egész blogosdi egy hirtelen ötlet volt. Az elején akartam egy másik nevet, amit senki nem ismer, hogy ne az alapján ítéljék meg az írásaimat, hogy én ki vagyok, hanem hogy azok milyenek. Akkor hirtelen a reklámbuzi legalább annyira jó ötletnek tűnt, mint amennyire így utólag nem.

A második legkínosabb a blog nevét firtatni. Nos?

Van nekem egy nehezen gyógyítható betegségem, imádom a reklámokat. Gyakorlatilag mániákusan bújom a reklámtémájú oldalakat, online magazinokat, blogokat, archívumokat és a különféle print kiadványokat. Szinte függővé váltam tőlük. Mivel tudom, hogy rajtam kívül is sokan vannak ezzel így, szerettem volna egy olyan blogot indítani, ahol a hozzám hasonló reklámőrültek - szakmebeliek és laiukusok - találkozhatnak, és megbeszélhetik, hogy milyek új reklámokat szeretnek, vagy épp ellenkezőleg, miktől hullik ki a hajuk.

Mi volt a legfurcsább hely, ahol életedben posztot írtál?

El kell, hogy keserítselek, mert semmi olyan sztorival nem tudok szolgálni, amire a bulvársajtó felfigyelhetne. Nem írtam szex közben, sem gyilkosságok helyszínén, és még csak Kelemen Annát sem ismerem.

Mennyit kerestél eddig blogolással (munka/hirdetés) és mennyi volt a kiadás?

Gyakorlatilag semmit, viszont azzal, hogy kiírom magamból a dührohamaimat megspórolom a pszichiáter költségeit. Hosszú távon persze nem tartom elképzelhetetlennek, hogy reklámok is megjelenjenek az oldalon, de nem nyalizós pr-írások, hanem mondjuk támogatói hirdetések, esteleg játékok formájában. Voltak már tapogatózások, de a verbális előjátéknál tovább nem jutottunk.

Mi volt a legdurvább commented és miért kaptad?

Egy bejegyzés kapcsán azt olvasták a fejemre, hogy csak a hangulatot szítom, ahelyett, hogy a megoldást keresném. Be kellett látnom, hogy abban az esetben teljesen igazuk volt. Azóta még jobban odafigyelek erre, és igyekszem építő jellegű posztokat írni, vagy lehúzás helyett az olvasók véleményét megkérdezni. Amik engem igazán fel tudnak húzni, azok a spamkommentek, amiket egy reklámblog talán a többieknél is jobban vonz. De ebbe ne menjünk bele, mert felakad a szemem és elkezd habzani a szám.

Három kedvenc magyar/külföldi nyelvű blogod?

Szeretem az Adland blogot, amit egy Dabitch nevű csaj ír, szívesen olvasom az adgoodness reklámblogot is, a hazaiak közül pedig Plastik Józsi blogjának vagyok rendszeres látogatója.

Ha egy nap külföldi bloggerré változva ébrednél az ágyban, ki szeretnél lenni?

Imádom Copyranter írásait, aki a maga utánozhatatlan, szarkasztikus stílusában, de nagyon jó érzékkel elemzi ki a reklámkampányokat, darabokra cincálva őket, és kíméletlenül rámutatva a negatívumaikra. De egyelőre jó nekem a saját bőrömben, itt a magyar pampákon.

Mit vásároltál magadnak utoljára? (Élelmiszert nem számítva.)

Egy teremcipőt a fallabdázáshoz, mert szerettem volna a partneremnek végre jól elkenni a száját. Persze nem sikerült, cserébe viszont meghúzódott a combom. Én hülye, minek hiszek a reklámoknak? 

Szexeltél-e a blognak köszönhetően, bloggerel, olvasóval, bárkivel?

Sajnos még nem, és eddig még ajánlatot sem kaptam. De nem adom fel.