A héten az Otthon, édes blog szerzőjével, Kitzinger Szonjával beszélgettünk. A blogon mindenről olvashatunk, ami lakberendezés, design, fotózás, építészet, utazás. Tovább is van, mondjam még?

Első posztod a papírhajó flottáról nem éppen egy bemutatkozó szöveg – mesélj egy kicsit a blog indulásáról.

Az egész úgy indult, hogy sok külföldi blogot olvasgattam. Ezt látva felvetette az akkori barátom, hogy ha már annyi ilyen blogot nézegetek, miért nem csinálok egyet én magam, hiszen szerinte biztosan jobb lenne, mint azok, amiket most olvasok. Ez szöget ütött a fejemben. Az első, a papírhajós bejegyzés, lassan 4 éve egy próbaírás volt. Nem előzte meg nagy rákészülés, bemutatkozó poszt vagy ilyesmi, egyszerűen csak elindítottam az egészet. A start utáni első pár napom azzal telt, hogy reggel kimentem a fürdőszobába, és amíg mostam a fogam, laptop elő és azt néztem, hogy hány ember látogatta az oldalt: egy, három, öt… kiabáltam ki mindig a látogatószámot. A legnagyobb eufória az volt, mikor először kikerültem az index címlapon a blogketrecbe. Ez nagyon kellett ahhoz, hogy a jelenlegi, közel hétezer fős bázis fel tudjon épülni. Most már egyáltalán nem foglalkozom a statisztikákkal. A blog nekem hobbi, a statisztika böngészése pedig nagyon be tudja szippantani az embert, könnyen a számok rabjává lehet válni. Kiborító volt például, hogy Facebook oldalt rendeltem a blog mellé, majd arra lettem figyelmes, hogy egy-két ember távozik a közösségből. Míg korábban ettől teljesen ki voltam akadva, mára megtanultam elengedni ezeket.

A szakmai előéletedről mit lehet tudni?

A Magyar Rádió Riporterőrsének tagja voltam. A természetes kíváncsiság innen jön. A Riporterőrs egy legendás intézmény volt a királyi rádióban – gyerekeket képeztek arra, hogyan kell műsort csinálni, riportot készíteni. Azt hiszem a Magyar Rádióban eltöltött közel 10 év alatt tanultam meg mindent az újságírásról. Onnan mentem a Sanoma Budapest Lapkiadóhoz, majd 12 évet dolgoztam a Figyelő gazdasági hetilapnál. Itt egy idő után arra lettem figyelmes, hogy untat a gazdaság. Mikor bejött Magyarországra az ELLE DECOR magazin, külsősként bekerültem a kezdő csapatba. Ebben a társaságban kerültem kapcsolatba a széppel, a dizájnnal, elkezdtem lakásajánlókat írni és itt váltam igazán fogékonnyá a living és home decor témákra. Mikor úgy éreztem, hogy jártasságot szereztem benne, 2009 körül megpályáztam az Otthon magazin főszerkesztői posztját, de nem sikerült megnyernem. Ha a már a múltat bolygatjuk, azt hiszem, az Otthon édes elindításában némi dac is volt. Azzal vigasztaltam magam, hogy tudok hasonlóan jó magazint összerakni, mint az említett lap, ahova nem kellettem. Amikor elkezdtem, nem nagyon voltak lakáskulturális blogok Magyarországon, viszonylag szűz területre léptem, igaz, a piac hamar telítetté vált.

Nagyon szerteágazó a blog tematikája, mi inspirál téged?

A blog életének első szakaszában színtiszta forrásmegjelöléses témaátemeléssel dolgoztam. Átvettem a külföldi blogokról az érdekes dolgokat, majd a saját olvasatomban tálaltam azokat. Mikor nagyon sokan kezdtek hasonló módszerekkel blogolni, arra gondoltam, hogy ha az érdeklődést fent akarom tartani, saját anyagokat, saját tartalmakat kell gyártanom. Ezt el is kezdtem, majd azt vettem észre, hogy sokkal jobban érdekli az embereket, ha saját magamról írok, a saját életem kulisszái mögé engedek betekintést, mint bármilyen innen-onnan átvett anyag. E felismerés mentén vált a blogom egy olyan több témával foglalkozó, kicsit magazinos felületté, amibe gyakorlatilag bármi elfér, ami nekem tetszik és az általam képviselt értékrendet képviseli. Most már például kisvideókat is készítek, hogy feldobjam a blog statikusságát, ezek szerencsére roppant népszerűek.

Lassan négy éves lesz a blog – volt már olyan érzésed, hogy kiégtél és nem tudod tovább folytatni?

Régen, ha volt egy olyan téma, ami érdekelt, de nem fért bele az otthon, édes tematikájába, indítottam egy új blogot. Volt egy időben legalább 3-4 blogom, de végül is az Otthon édes maradt meg zászlóshajónak. Van, hogy egy kicsit fékezett habzású a posztolási kedv, de ennek az az oka, hogy az anyagátvét helyett saját tartalmakat gyártok, a saját tartalom gyártása pedig egy sokkal melósabb műfaj, mint hinnéd, pláne az egyéb, nem hobbi szinten űzött, fizetős munkáim mellett.

Az egyik ilyen inaktív blogod az Esküdj! – ezt miért hagytad abba?

A saját esküvőm közelébe kerültem, a blog ezen felbuzdulva indult, de végül nem lett belőle házasság. Egyébként ilyen jellegű hazai blog ma nincs, és ezt nagyon hiányolom, bár úgy látom, a design blogok kezdik lefeledni az esküvő témáját is.

Ha mostantól új szabályokat vezetnének be a blog.hu-n és csak úgy blogolhatnál, ha legalább két teljesen különböző témában írsz, mi lenne a másik?

Olyan témát keresnék, ahol nincs túlkínálat. Cukiság tematikából talán többet elbírna a piac. A dolog ráadásul most nagyon is érdekel, mert januárban egy Golden retriever kölyök gazdája lettem. Egyébként az Otthon édes mellet van még egy aktív blogom, a hegyvidekinaplo.blog.hu, ami a lakóhelyem nagyszerűségét élteti. Kultúrtörténeti finomságokat olvashattok itt és a megfigyeléseimet a kerület mindennapjairól. Pár éve a szomszédban lakó barátnőmmel kezdtük el írni, akivel eléggé hiszünk a lokalitás erejében.

Arra még nem gondoltál, hogy lakberendezéssel foglalkozz?

Coco Chanel életrajzában olvastam egy nagyon emlékezeteset. Méghozzá azt, hogy ő nem ért máshoz, mint hogy meg tudja különböztetni az ízlésest az ízléstelentől, de igazából a divatszakmát soha nem tanulta. Ezzel valahogy én is így vagyok, nem tanultam a lakberendezést, de talán van érzékem a széphez, ezzel együtt maradok az írásnál.

Sok poszt született csináld magad témában is. Te mennyire vagy kreatív a szabadidődben?

Igényem, és időm is van rá. Abban a print magazinban, amit lakberendezés témában készítek, van egy Ötletház nevű rovat, amit mindig meg kell töltenem. Tehát csinálom, ugyanakkor nézem is, hogy mit csinálnak mások saját kezűleg. Vegyük például a lakásomat: tele van raklapokkal. Mikor felújítottam, nem maradt már pénzem dohányzóasztalra, vettem hát használt raklapokat, lecsiszoltam, lefestettem őket fehérre és ma tökéletesen funkcionálnak, boros fadobozokból pedig virágkaspókat szoktam gyártani. Nem vagyok híve annak, hogy rengeteg pénzt elköltsek lakberendezési boltokban. Amiből egyébként óriási hiány van Magyarországon. Az elmúlt egy évben minden kedvenc boltomat bezárták, maradt hát az IKEA. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz 20 év múlva a lomtalanítások idején, amire már ma sem nagyon van pénz és, aminek a teljes beszüntetéséről lehet olvasni. Mindenki IKEA-s EKTORP kanapékat fog kidobálni, ahogyan ma a Domus áruház egykor szebb napokat látott koloniál bútorait, foteljeit, ülőgarnitúráit látjuk az utcára szórva?

A te lakásodban mennyire ütközik ki a lakberendezői vénád?

Az egyik legerősebb hatást a Zöld kártya című filmben lévő New York-i tetőtéri lakás gyakorolta rám. Az annyira erős vizuális inger volt, hogy eldöntöttem, én is ilyet akarok. Sikerült is valami hasonlót találni. Van egy jó kis tetőteraszom, ami a nappaliból nyílik és fürdik a fényben, a növények pedig soha nem látott módon virulnak, lassan botanikus kertet nyithatok melegházi növényekre szakosodva. Nagy terek, jó kis belmagasság jellemzik a lakást, viszont a mérete terek miatt nehéz berendezni és kifűteni, díszletnagyságú dekorációk kellenek, kis túlzással a raklapkreációk is elvesznek benne.

Van még film, ami nagy hatást gyakorolt rád?

A Downton Abbey című sorozat enteriőrjei, ahol a századelő vidéki Angliájában követhetjük nyomon az uraságok és a cselédség életét. Az olyan vizuális lecke, hogy mindenkinek szívből ajánlom, aki fogékony a szépre.

A magyar valóságot is figyeled azért?

Nagyon szeretem az ingatlan.com-ot böngészni, megnézni, hogy hogyan élnek mások. Hetente egyszer-kétszer át szoktam rágni magam az engem érdeklő ingatlan kínálaton, ami mindig nagyon tanulságosnak bizonyul.

Milyen célkitűzéseid vannak? Folytatod az írást?

Igen! A blog egyfajta naplóként is funkciónál. Nyugdíjas éveimben, majd előveszem és mivel a blog arról tájékoztat, hogy aktuálisan mi érdekel, legyen szó lakberendezésről, gasztronómiáról, divatról, utazásról, azt gondolom jó kis, fellapozásra érdemes emlékkönyv lesz belőle. Egyelőre 4 évnyi tartalmat őriz.