érdekes. fontos. népszerű.

A hét bloggere

Több szem többet lát

dekooder 13.jpg

Vége a nyárnak, újult energiával térhetünk vissza a dolgos hétköznapokba. Első őszi interjú alanyunk a dekooder volt, ahol egyszerre 10 bloggert faggattunk az egyéniségekről, együttműködésről, írásról, és ötletekről. Kérdéseinkre Hujber-Nagy Aletta, a dekooder főszerkesztője válaszol.

10 blogger egy blog. Hogyan született az ötlet?

A 10 egy nagyon szép kerek szám, viszont ez csak az átlaga a szerkesztők mindenkori számának, de igen, nagyjából mindig 10-en vagyunk. Az ötlet egyébként magától értetődő volt, hiszen a design és lakberbloggerek az elmúlt három évben levelezgetni, ismerkedni kezdtek egymással. Egyre több közös programunk volt és idővel egyre többünknek jutott eszébe ugyan az a gondolat, hogy csináljunk valamit közösen, formáljuk együtt a közízlést.

Honnan jött a blog neve?

A blog neve az alapító tagok brainstormingjának eredménye. Már otthon elkezdte mindenki gyűjteni az ötleteket, és az alapító gyűlésünkön csak úgy repkedtek a fantázianevek. Alig tudtuk lejegyzetelni őket, nehogy egy is kimaradjon. Volt köztük pár igen jó hangzású, de annál vállalhatatlanabb szó is, ami még ennyi idő után is derültséggel tölt el minket és csak mi tudjuk, hogy ilyen szó létezik és ez a szó a miénk, de mint név, nem vállalhattuk fel. Az Artdekóder szó a férjem ötlete volt, és végül úgy alakult, hogy ezt rövidítettük le és tettük trendivé, amelyhez egy újabb ötletroham után találtuk meg a tökéletes szlogent, ami a dekooder hitvallása és egyúttal  a dekódolás lényege, vagyis hogy stílusra hangolunk.

Azt szokták mondani, hogy sok jó ember kis helyen is elfér. Volt sok hajba kapás vagy a kezdetektől ment minden, mint a karikacsapás?  

Eleinte voltak viták, hiszen úgy kezdtünk el együtt „dolgozni”, hogy mélyrehatóan nem ismertük egymást és szabályokat sem fektettünk le. Mindannyian nagyon mások vagyunk. A dekooder sokszínűségének pont ez a titka, viszont csapatmunkában nem lehet ugye szólózni, vagy menni a saját fejünk után. Szerettünk volna egy tökéletesen demokratikus dolgot létrehozni, de ennek csak káosz lett az eredménye, így végül az egyes elemek fokozatosan, szavazások útján kerültek elfogadásra. Viszont amióta az utolsó kis kérdéses részlet is a helyére került, azóta igen olajozottan megy minden a maga útján.

A kezdetektől a csapat tagja vagyok és általában én voltam az, akinek az idejébe belefért, hogy összerántsa a csapatot,  összegyűjtse a szavazatokat, szervezze a programokat és eseményeket, intézze a pályázatokat, figyelje a dekooder küllemét, így egyszer csak azt vettem észre, hogy azt mondják a többiek, nem ártana már egy főszerkesztő, aki összefogja az egészet, aki szárnyai alá veszi a dekoodert és közben az ujjuk rám mutatott. Én pedig örömmel elfogadtam a rögtönzött, de persze csak jelképes kinevezést, hiszen ezzel semmi sem változott a dekooder életében és a sajátomban, mert a szabályok addigra kialakultak, nekem mindössze annyi a dolgom, hogy betartassam őket. Ahogy Nagyflanc mondja:

„Én nem vagyok itt a kezdetektől, de még nem tapasztaltam problémát. Mindig az van, amit a főszerkesztő mond.”  :-)

A blog finomhangolása élőben vagy e-mailen keresztül történik?

Mindannyian elfoglalt emberek vagyunk, és nagy átlagban nő lévén, minimum kettő „műszakot” viszünk, így az e-mail nagyszerű lehetőség, hogy percről percre kapcsolatban legyünk. Napi több e-mailváltás is történik a napi egyeztetésekkel kapcsolatban, néha csak úgy kapkodjuk a fejüket a sok válasz láttán. Mivel mindenki önállóan dolgozik, ezzel nincs is probléma, de időről időre összejövünk, hogy a nagy terveiket megvitassunk, vagy csak hogy örüljünk egymásnak. Pillanatnyilag azon igyekszünk, hogy a jelenlegi szerkesztők a régi tagokkal, és más design és lakberbloggerekkel együtt közös blogtalálkozókon vehessenek részt havonta.

Mindenki egyénileg dolgozik, vagy bele-bele szóltok a másik munkájába?

Főként egyénileg dolgozunk és most már nemcsak bloggerek, hanem designra fogékony „civilek” is segítenek a szerkesztésben. Van úgy, hogy egy téma cikkbe kívánkozik, nekünk pedig nincs rá időnk, vagy egy társunk profiljába vág inkább, és ezért bedobjuk a közösbe feldolgozásra, de alapvetően önálló döntések születnek. A témaválasztás szabad, inkább csak a formai "követelmények" szabottak. Ez az egyesülés nem engedi meg, hogy bárki is belekontárkodjon a másik munkájába, és nem is áll szándékunkban. Ez alól kivétel a főszerkesztő, aki veszi a fáradtságot és átnézi még egyszer a cikkeket figyelmesen.

Ki mit csinál, amikor nem ír? Mekkora szerepet játszik a művészet a szürke hétköznapokban?

A teljesség kedvéért szeretném itt felsorolni alapító tagjainkat, és mindazokat, akik alakuló üléseinken ott voltak, vagy akár csak egy cikkel is hozzájárultak a dekooder sikeréhez!

Alapító tagok:

B.Tier Noémi – Kedvenc Otthon, Csorba Anita – Inspirációk, Gerlai Tibi – Manzárd café, Gyarmati Laci – Manzárd café, Hujber-Nagy Aletta – hna design, Klein Kinga – Szoba kilátással,  Kópis Benedek – Ágy-asztal-tv, Néder Melinda – Térformáló, Nikoletti Petra – Térkultúra, Zai Viki – dizain

Szerkesztőink voltak:

Csontos Henrietta, Kiczing Attila – hestyle, Szentgyörgyi Katalin – Kicsi ház, Székely Judit – Country komfort, Török-Bognár Renáta – Az élet napos oldala, Varga Emese – Dekorella

Akik pedig a dekoodert pillanatnyilag szerkesztik:

Burai Gertrúd – Vérbirka: Művésznevem nagyflanc von Vérbirka. Egy telekommunikációs cég szabályozási igazgatója vagyok, végzettségem szerint informatikus mérnök. Azok a blogok, amelyekben írok, a fénypontját jelentik a napjaimnak. Természetesen most a munkáról és nem a magánéletemről beszélek. Ezekben vezetem le az egész napos feszült koncentrációt, amit a munkámban megélek. Tanulok, szélesítem a látóköröm, azzal foglalkozom, ami érdekel, és nem utolsósorban, átadhatom a gondolataimat. Nekem talán ez a legfontosabb.

Csontos Mónika – mandaline: 0-24-ig minden olyat megteszek, ami számítógéppel megtehető. Tervezés, rajzolás, látványterv, építészet, 3D, újságcikk. Alkotási kényszerem van, mióta az eszemet tudom, így mindig munkálkodom valamin. Néha ez egyszerű kézműves dolog, de a lényeg, hogy csak olyan valami legyen, amiben szépség rejlik.

Csorba Anita – Inspirációk magazin: Lakberendezőként és enteriőrstylistként dolgozom a dekooder és az Inspirációk magazin mellett, illetve van két kis gyermekem, akiknek boldogulása, boldogsága igen fontos számomra.

Halenkár Csilla: „Főállásban” az Óbudai Egyetem padjait koptatom, mint Ipari termék- és formatervező mérnök. A művészet így kötelezően jelen van a mindennapjaimban (amit persze nem sajnálok). Emellett egy lakberendezési áruházban dolgozom.

Hujber-Nagy Aletta – hna design: Belsőépítészként, színtervezőként, stylistként dolgozom, mellette 3 blogot írok, amikor időm engedi, mert elsősorban feleség vagyok és két helyes kisgyerek anyukája. A művészet nagyon fontos szerepet játszik az életemben. Igyekszem művészi módon összehangolni mindazt a sok dolgot, amivel az időmet töltöm.

Klein Kinga – Szoba kilátással: A művészet mindig játszik, legalábbis nálam. Szinte a legfontosabb része az életemnek, de nem úgy, hogy magamat művésznek tartanám, hanem mint olvasó, zenét  hallgató, filmet néző, festményeket bámuló ember. A művészet az élet sója. Tervezőként dolgozom egy lakberendezési üzletben.

Kosztolányi Tímea – Otthon és dekor: Egy lakberendezési magazinnál dolgozom újságíróként és médiamenedzserként, így közvetlenül érzékelem a lapszámok készítését a témajavaslatoktól egészen az olvasói visszajelzésekig, ami izgalmas dolog! Szabadidőmben is a lakberendezés körül forognak a gondolataim, a dekooder mellett saját, Otthon és dekor című blogomat írom, és egy ideje tanulom is a lakberendezést.

Kukla Edina – Kisflanc: Lakberendezőként dolgozom, naponta frissítem a saját blogom és nem utolsó sorban nevelem a családom.

Lukovics-Varga Anita: A szürkeséget egy kis színnel lehet feldobni leginkább, olyannal, ami felráz, és ez mindenkinél más és más lehet. Közelgő lakberendező záróvizsgám után saját blog "megépítése" most a cél. Egyébként pedig gyereket nevelek, háztartást vezetek, kertet rendezek... és igyekszem megvalósítható ötletekkel ellátni - többek közt - a saját házunk befejezését is.

Szombath András – PARAGEMBLOG: Végzettségemet tekintve szociológus vagyok, jelenleg pedig közgazdásznak tanulok. Érdeklődési területem Portugália felé irányul; sokan nem tudják, de a portugálok élen járnak a kreatív művészeti megoldások, design tárgyak, vagy akár a leginnovatívabb építészeti megoldások terén. Cikkeimben ezért az Ibériai- félsziget ezen szegletéből érkező kreatív megoldásokkal foglalkozom.

Tézli-Szabó Franciska – KERTdesign: Korábban egy kisebb kerttervező irodában dolgoztam. Amióta a gyermekeim megszülettek, azóta övék a főszerep, de mellettük változó intenzitással vezetem a saját kerttervezéssel foglalkozó blogom, és egy-egy kisebb munka is belefér.

Zboróvári Krisztina – Artinterior: Lakberendezőként és újságíróként lehet velem találkozni, amikor éppen nem blogolok. Jó ideje már arra törekszem, hogy a szürke hétköznapok számát lehetőleg minimálisra szorítsam, ehhez nem árt egy kis életművész véna. Kreatív ösztöneimet rendszerint a szeretteimnek szánt kézzel készített ajándékokban és a fotózásban élem ki.

Nehéz lehet ennyi témában naprakésznek lenni. Figyelemmel kíséritek a többi hasonló tematikájú blogokat?

Ahhoz, hogy naprakészek legyünk, elengedhetetlen, hogy más blogokat is olvassunk. Ahhoz túl sok design blog van már (szerencsére!), hogy mindegyiknél naprakészek legyünk, ezért általában csak „csemegézni” szoktunk. Ha valami foglalkoztat minket, annak utánajárunk, és ilyenkor bizony a neten több blog is szembejöhet, de ha az ott látottak inspirálnak minket, a link nem marad el a cikk alján a forrásokból. A témák inkább személyes indíttatásúak. Sokszor csak aznap írjuk meg a cikket, amikor mi vagyunk soron, és arról, ami éppen foglalkoztat minket. Ha cipőkről írunk, valószínűleg máris vennénk néhány egyedi szépséget, ha sütikről, akkor meg lehet, hogy épp kék meg piros ételfestékkel kísérletezünk egy gigászi piskótanyúlon. Csak olyan témák jöhetnek szóba, amik felvillanyoznak minket, mert szeretünk kutatni, tanulni, rácsodálkozni és megosztani az élményt. És persze megvannak a jól bevált külföldi források, ahová mindig élmény felmenni, és látni, milyen újdonságok születtek a nemzetközi dizájn-életben. Annyiban figyelünk a többi hazai blogra, hogy ne legyen a közelmúltban hasonló, vagy ugyanolyan témájú bejegyzés. Egyébként szerintünk így együtt könnyebb, mert az eltérő egyéniségeknek megfelelően mindenki mást figyel, mást tart fontosnak, így egyszerre sokkal több minden kerül a blog látóterébe, mintha valaki egyedül csinálja ugyanezt.

Lesz folytatása Dekoody utazásainak?

Biztos, főleg, ha szeretitek!

Áthurcoltuk már egyébként a fél világon. Ott lógott a táskák szélén, kabátzsebben, fotóstáskában mindig. A dekoodys cikkek nem arról szólnak, hogy mint idegenvezető mit látott, és mit kell megnézni az álmoskönyvek szerint. Inkább élmények, amelyeket dekoody úgy próbál elmesélni, hogy néha elég csak nézni, hogy többet lásson az ember a világból. Dekoody épp a napokban ért haza Tunéziából, és rengeteg mesélnivalója van. Madeirán is járt idén, s ez még fel sem került a blogra. Egyébként dekoodyval nagyon vicces az élet, Portugáliában többen jót mulattak rajta, amikor fotózkodott. Az egyik nevezetességnél egy kínai társaság követte a példát: hirtelen előkerült náluk egy maci, és jót nevetgélve ők is elkezdték fotózgatni! Jó lenne máris csomagolni, és indulni újra világot látni…

A hétfőként felbukkanó Nagyflanc kit és mit takar?

Az induló csapat mindig mondogatta, hogy kellene egy Aletta megmondja rovat, de én nem vagyok ennyire bevállalós. Viszont egyszer csak lett egy Nagyflancunk, aki végre nemcsak megmondja, hanem még le is meri írni. És hogy ki Nagyflanc?

Ahogy ő fogalmaz:

„Nagyflanc, az Vérbirka. Kisflanccal kezdtünk el bloggerkedni. Kisflanc találta ki a nevet, amire rácsatlakoztam. Az elnevezés minden szempontból tükrözi a köztünk lévő különbséget. Hamar kiderült, hogy míg én csapongok témáról-témára, amiben az a lényeg, hogy magam mutassam, addig Kisflanc a stílusokról és a harmóniáról ír, így aztán elszakadtunk a közös platformtól. Én elindítottam a Vérbirkát, majd becsatlakoztam még a Gépnarancsra, valamint arra is lehetőséget kaptam, hogy a dekooderen, kicsit felhígítsam a témát. A magam részéről jónak tartom az ötletet, mert így kicsit magazinszerűvé vált az oldal, ami kiemelheti a többi, hasonló profilú blog közül.”

Milyen visszajelzéseket kaptok a blog kapcsán? Sikerül stílusra hangolni az olvasókat?

Remélhetőleg. Süti-, kutya, papírvirág hajtogatás, hajfonat és levendulafronton egészen biztosan. Az igények, az érdeklődés nem mindig kiszámítható ebben a műfajban sem. Mindig jókor kell(ene) lenni jó helyen. Jókat derülünk rajta egy-egy találkozón, hogy a komoly témák, sok munkával elkészített cikkek, interjúk kevésbé népszerűek, mint az előbb felsoroltak, de szerencsére elég sokan vagyunk hozzá, hogy minden igényt kielégítsünk. Rengetegen szeretnének alkotni, önkifejezni, és ehhez néha elég egy ötlet, egy szép kép, egy hangulat és beindul a fantázia. A másik vonal, amikor meghökkentő, furcsa, vagy hihetetlen témákat dolgozunk fel. Ezek inkább szórakoztatnak, elgondolkodtatnak. A design alaptéma, ebben sok cikk születik, és olvasóinknak igénye is van arra, hogy hétről-hétre újabb és újabb információt kapjanak a trendekről, stílusokról. Pillanatnyilag mindannyian úgy érezzük, hogy van értelme a befektetett munkánknak, mert hétről-hétre egyre több olvasónk van, és egyre többen keresnek fel minket érdekes kérésekkel, programokkal, lehetőségekkel.

 

Tetszett az interjú? Megosztom Facebookon