érdekes. fontos. népszerű.

A hét bloggere

Irány a Hold!

2011_11_11_Gödöllö_Base2_cropped_260_260.jpgPár tucat gépészmérnök, szoftveres és villamosmérnök az ország minden pontjából: ez a három csapat fésüli a Pulit – ami igazából egy holdjáró lesz majd. Miről is van szó? A héten a Puli Space blog szerzőjével beszélgettünk, és ezáltal egy nagyon izgalmas projektet ismerhettünk meg. Aki még nem ismeri Őket, azért, aki pedig már ismeri, azért olvassa el az alábbi sorokat.

Kezdésként elmeséled röviden, hogy mi is az a Google Lunar X PRIZE verseny?

Ez tulajdonképpen az űrverseny jóárasított, 2.0-s verziója, amit 60-as évekbeli elődjétől annyi különböztet meg, hogy sokkal olcsóbb és elérhetőbb, és elsősorban a magánszférának szól – nem az űrügynökségeknek. Persze, ezúttal is az nyer, aki a jelenleg 26 csapatból álló nemzetközi mezőnyből elsőként száll le a Holdra. De ez nem elég. A Google által szponzorált 30 millió dollár összdíjazású Lunar X PRIZE verseny megnyerésének az is feltétele, hogy a robotnak fél kilométert meg kell tennie a Holdon, és HD-minőségű kép- és videócunamival kell elárasztania a földlakókat, mindezt minimum 90%-ban magántőkéből. 

Hogyan jött az ötlet, hogy elindultok a versenyen?

Alapértelmezett beállítás szerint úgy volt, hogy valamennyi csapattag az Apollo-program keretében megy a Holdra, a programot azonban még a legtöbb csapattag megszületése előtt, méltánytalanul hamar leállították. Úgyhogy nem maradt más választásunk: nekünk kell megoldani a holdraszállást egy robottal, hogy szétnézhessünk. Ez ilyen egyszerű. Ha nem így lenne miért is dolgoztunk volna több ezer munkaórát totál ingyen? Tréfát félre, úgy gondoljuk, hogy itthon minden összetevő megvan ahhoz, hogy meg tudjuk valósítani a projektet, és nincs veszítenivalónk – minden lépés, amit megteszünk, siker.

Hogyan, kikből állt össze a csapat? 

Pár tucat gépészmérnökből, szoftveresből, villamosmérnökből - az ország minden pontjáról: ez a három brigád fésüli Pulinkat – így hívják holdjáró robotunkat – holdkompatibilissé. Rajtuk kívül van még házi csillagászunk is, és geográfusok is akadnak szép számban. Persze, vannak még mások is a csapatban, jogászok, PR, design és marketing, meg van ugyebár a bölcsész blogger, aki a legegyszerűbb mérnöki alapproblémák megértésére irányuló affinitás teljes hiányával teszi pokollá mérnökeink életét. 

A névválasztás hogyan esett pont a Pulira? :)

Amikor egy kiló anyag Holdra juttatása alsó hangon közel 2 millió dollár, akkor a szükséges pénz összetereléséhez pont egy terelőkutya a legmegfelelőbb választás. A mi holdjárónk 10 kilós lesz, a cech végösszegét az olvasók fantáziájára bízzuk. A puli rasztaszőre egyébként kiváló alapot nyújtott szatellit-csimbókos logónk elkészítéséhez. De ez már ideológia és képelemzés.

A munkafolyamat melyik fázisában tartotok épp, és mi a következő lépés? 

Jelenlegi fázisunknak nagyon szexi neve van: Iteráció 2-nek hívják mérnökeink. Csak így lazán. Esetünkben a holdraszállás ötfokozatú, mint a legtöbb sebváltó, és tavasz végére húzatjuk ki a kettest teljesen. Ekkorra építjük meg holdjárónk földi prototípusát, amit utána mérnökeink alaposan megkínoznak majd a terepen. Holdjáróval legnagyobb valószínűség szerint a gánti bauxitbánya, a fülöpszállási buckák, avagy a Dunakeszi homokbánya környékén találkozhatnak az érdeklődő index-olvasók.

Persze nem csak egy "földi" holdjárón dolgozunk, hanem a leszállóegység modelljét  és a Puli "Houstonját", az irányítóközpont szoftverét is munkára bírjuk - ezeknek ugyanis zökkenőmentesen kell kommunikálniuk egymással.

Holdterep szimulációval is foglalkozunk, így például azzal, hogy milyen anyaggal lehet legjobban helyettesíteni a holdport itt a Földön. Ötödik fokozatba – ez lesz az Iteráció 5 – körülbelül 2013 végén, de leginkább 2014-ben kapcsolnánk: ekkorra szeretnénk eljutni a tényleges holdraszállásig – ami nem kis mértékben anyagi lehetőségeinktől is függ majd.

Más csapatokkal is kapcsolatban vagytok, vagy szigorúan versenytársaknak tekintitek egymást?

A kettő nem zárja ki egymást, bár egyik csapat sem teríti lapjait. A Holdra utazás előkészítésénél szóba jöhet jelenlegi versenytársainkkal - így az Astrobotic-kal - való együttműködés. Elképzelhető ugyanis, hogy társbérlők leszünk Holdra induló rakétájukon. 

A versenyben való részvétel magas anyagi feltételekkel jár. Mit gondoltok, aki ezeket a feltételeket könnyebben tudja teljesíteni, nem részesül előnyben?

Nem foglalkozunk versenytársaink anyagi hátterével. A holdraszállás tulajdonképpen egy logisztikai játék: arról szól, hogy kellő időben képesek vagyunk-e megszerezni azt, ami az adott pillanatban elengedhetetlenül szükséges. Ha nem, akkor előbb-utóbb kiesünk, ahogy ez több csapattal is megtörtént már. Jelenleg független forrás szerint az erős középmezőnybe tartozunk.

Ahogy a jelenlegi kettes fokozatot kihúzatjuk, és egyre magasabb sebességbe kapcsolunk, úgy ugrik nagyságrendileg mindennek az ára.

Nemrég például a csapattagok dobták össze a holdjárónk földi prototípusához szükséges két kamerát. Ez a későbbi fázisokban többé már nem oldható meg ilyen könnyedén: a cuccoknak ugyanis „űrállóknak” kell lenniük, el kell például viselniük a sugárzást és a nagyon szélsőséges hőmérséklet-ingadozásokat. Épp ezért nagyon drágák, beszerzésükhöz már komoly szponzori háttér szükséges, ami addigra reményeink szerint meg is lesz.

Elindítottátok a Kis Lépés Klubot, amely által a magánszemélyek is tudnak adakozni. Sikeresnek mondható?

Feltétlenül sikeres. Ez a virtuális klub 15 ezer férőhelyes, jelenleg több mint hétszázan támogatnak minket legalább egyszeri 1000 forinttal, és nemrég átléptük a négymillió forintos határt.  Ők a mi szurkolótáborunk, névsorukat egy chipkártyán juttatjuk el a Holdra.

De bármennyire is lelkesek, adományaikból nem jutunk el a Holdra; viszont nélkülük el sem tudtunk volna indulni az odavezető úton, és a GLXP-nevezésen sem jutottunk volna túl.

Vannak klubtagok, akik rendszeresen nem kevés pénzt utalnak át nekünk, és vannak olyanok is, akik lehetőségeikhez mérten akár egy ezressel, vagy kétórai munkabérüknek megfelelő összeggel támogatnak minket.

Sokat segíthetnek azok a vállalkozások is, akik milliós nagyságrendű szponzorációt nem engedhetnek meg maguknak. Ők téglajegyeket vásárolhatnak, ezeket mi „pulipaneleknek” hívjuk: minden egyes panel 10 ezer forintba kerül. Ezek darabját Indítóállásunkon mérik.

Lehet beszélni a szponzorokról, hogy kik azok, akik a legnagyobb segítséget nyújtják Nektek?

Hogyne. Vannak szponzoraink, nélkülük már rég ellehetetlenültünk volna. Van például egy több tízmillió forint értékű tervezőszoftverünk az S&T felajánlásából. Megkaptuk felbecsülhetetlen értékű motorjainkat a Maxontól, ez a cég gyártotta a többi közt matuzsálemi üzemidőt megélt Spirit és Opportunity marsjárókét is. Tehát nem gyenge cucc.

Felajánlásból lettek holdjárónk Iteráció 2-beli földi inkarnációjának központi fedélzeti számítógépei is. Támogat minket a SAPA Profiles Kft is, Európa legnagyobb alumínium profil gyártója, akik többek között a rover akkurátusan megtervezett és letesztelt vázát gyártották le részünkre teljesen ingyenesen.

Ezt a vázat aztán a Bay Zoltán Anyagtudományi és Technológiai Intézet munkatársai lézervágóval lyukasztják ki, ezáltal is csökkentve holdjárónk testtömegét. Ugyancsak ők szabják méretre napelemcelláinkat – ezeket például egy index-olvasó ajánlotta fel részünkre. 

Üzentek valamit az olvasóknak?

Semmiképp sem hagynánk ki. Azt kérjük, hogy mindazok, akik az olvasásban idáig eljutottak, lépjenek be a Kis Lépés Klubba, és „lájkoljanak” bennünket a Facebookon, és természetesen olvasgassák blogunkat rendszeresen! Ennyi szöveget végigolvasni ugyanis nem csekély elhivatottságra vall. Ezen kívül pedig terjesszék az igét: „hahó, van itt egy magyar csapat, amelyiknek két éven belül a Holdon kell lennie”.

És ez egyébként távolról sem sci-fi: sokat tudunk a hatvanas évek elejéhez képest, amikor még abban sem lehettek biztosak a kutatók, hogy egyáltalán le lehet-e szállni a Holdra: sokan „ingoványosnak” gondolták a felszínét, ami mindent elnyel, és amire emiatt nem lehet stabilan landolni. Munkájuknak hála, tudjuk, hogy lehet.

Már csak meg kell ismételni.

Tetszett az interjú? Megosztom Facebookon