érdekes. fontos. népszerű.

A hét bloggere

Forma, stílus, művészet, azaz a Manzárd Café

Manzárd Café profilkép02.jpgE heti választottunk sok mindenben különleges, például, hogy nem csak blogol egy bizonyos témáról, de teret enged az ifjú hazai tehetségeknek is, hogy ismertséghez jussanak. Ezen kívül pedig mintegy 12 ezer fős rajongó táborral rendelkezik, így késztetést éreztünk rá, hogy kifaggassuk őket, hogyan csinálják mindezt. A Manzárd Café következik.

A világhálón számtalan desing-nal, művészettel foglalkozó oldalt lehet találni. Honnan jött az ötlet, hogy Ti is indítotok egy ilyen témájú blogot?

Tibi: Én tulajdonképpen csak becsatlakoztam a Manzárdba az indulás után körülbelül 2 héttel, amikor Laci lebetegedett, úgyhogy a tematikus blog indítása nem az én ötletem volt. Korábban egy énblogot vezettem hosszú ideig, és az ott felmerülő, engem foglalkoztató, dizájnnal, művészettel kapcsolatos témák kutatása közben szembesültem azzal a ténnyel, hogy hiába van számtalan jó magyar oldal, rengeteg hír mégsem jut el a magyar olvasókhoz. Engem ez inspirált leginkább abban, hogy belevágjak, és persze az is, hogy a bloggerkedést egy másik oldalról is megtapasztalhatom.

Laci: a Manzárd indulása előtt hozzávetőleg két évvel korábbra datálódik az első világhálós szösszenetem, ami Tibihez hasonlóan egy énbloggal indult. Kitaláltam magamnak egy totálisan idióta, de ma is unikumnak számító nick-et [ nem, soha nem fogjátok megtudni mit is ;)], és ezzel a névvel kezdtem el garázdálkodni a blogszférában. Az alma azonban nem esett messze a fájától, mert ebből a tematikájában érintőlegesen hasonló oldalból jött tulajdonképpen az ötletet a mostani Manzárd elindításához. Hogy sok lenne az ilyen oldal? Az meg miért baj? Vannak még fehér foltok a térképen, szerintem jócskán van itt még mit tenni, úgyhogy csak szaporodjanak!

A munkátokban is szerepet játszik a művészet vagy ez csak egy hobby?

Tibi: Zenével körülbelül 15 éve, fotózással több mint 10 éve, blogírással 3-4 éve foglalkozom, úgyhogy nem a munkában játszik szerepet a művészet, hanem szépen lassan az egész életemben.

Laci: Bár zsigeri bennem a vonzódás a művészetek iránt, egyértelműen hobby, mert évekkel ezelőtt ugyan rávettem magam és a Művészellátóból hazacipeltem néhány vásznat meg ecsetet, majd el is készült néhány képem, amivel aztán még egy kiállításon is megjelenhettem, de itt véget is ért az életrajz piktorfejezete. Azóta érdeklődésem egyértelműen a fotózás irányába mozdult. Reményeim szerint még az idén sikerül egy dögösebb masinát magamévá tennem, és akkor útjára indul a gyönyör... ;)

Honnan jött a blog neve?

Laci: Erre tudom a legrövidebb, egyben  a legködösebb választ adni. Nézegessen mindenki jó sok időszámításunk előtti Gérard Philipe filmet, aztán rá fog jönni! Persze van egy másik,  adekvát magyarázat is, ez viszont az utóbbi időben a személyünk körül kibontakozó misztikum továbbfokozása érdekében maradjon a mi titkunk... ;)

Alapítója vagytok a magyART sorozatnak. Tudatosan kezdtétek el keresni az ifjú tehetségeket a későbbi kiállítássorozat reményében vagy a kezdetekkor csak teret akartatok adni a művészeknek?

Tibi: A magyART ötlete abból fakadt, hogy a blogon kevésnek éreztük a magyar tehetségek részvételét, ráadásul úgy tapasztaltuk, hogy az olvasókat sok esetben jobban érdekli (egy halvány árnyalattal) a külföldi híreknél, ha hazai vonatkozású dologról olvashat. Nagyjából megvan az a kör, aminek a főszereplőit ismerik az emberek, de minket nem a „befutott” művészek érdekeltek, hanem azok, akiknek mellettük nem jut hely, nincs kitörési lehetőség. A keresés tehát tudatos volt, azonban amikor elindítottuk ezt az egészet a felhívással, egy dolog foglalkoztatott csak, hogy helyet adjunk nekik, a kiállítássorozat akkor még eszünkbe sem jutott. Ezzel később keresett meg minket az Odeon-Lloyd Mozi.

Honnan merítitek a témákat?

Tibi: Nem számoltam még, de körülbelül 100-150 blog, oldal van a könyvjelzőim között, amit heti rendszerességgel átnyálazok a legjobb témák után kutatva, úgyhogy van miből merítenem, mindig találok valami érdekeset.

Laci: Régebben egyértelműen a hírek átemelése jellemezte az oldalt, és persze elsősorban én is a nemzetközileg ismert nagy szakmai blogokból merítettem. Ez magyarul azt jelentette, hogy döntő mértékben úgynevezett után-közlő oldal voltunk. A fő csapásirány azonban egy ideje módosulóban van, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy egyre több saját tartalmat generáljunk. Visszautalva az előző kérdésre, többek között ezért indítottuk el a magyART sorozatunkat is.  Ezt a törekvésünket elősegítette közben az is, hogy az utóbbi két-három hónapban számunkra is meglepetést okozva, úgymond direktben beajánlva magát, több külföldi alkotó is megtalált minket saját portfóliójával. 

Van olyan magyar blog, amire konkurenciaként tekintetek?

Tibi: Én személy szerint soha nem versenyeztem egyik bloggal sem, mert akkor pont a lényeget, a téma iránti rajongást és azt vesztettem volna el, amiért tulajdonképpen beszálltam ebbe az egészbe. Ráadásul a múlt évben a legtöbb témában író bloggerrel sikerült ismerősi, haveri kapcsolatot kialakítani.

Laci: Hát persze! Közvetlen célkitűzésünk, hogy letaszítsuk a hazai fészbúk toplista 23. helyéről  - eggyel hátrébb - a 305 ezer rajongóval rendelkező Norbi Update oldalt! Ha komolyan kérdezitek, természetesen nincs! Mi amolyan barizós fajták vagyunk. 

Van esetleg a jövőre nézve valami komoly tervetek a bloggal?

Tibi: Vannak tervek, jó volna valamilyen formában a „valós életbe” is kilépni, nem csak online okoskodni. A kiállítássorozat is egyfajta lépés ebbe az irányba, de bővebben erről egyelőre nincs értelme beszélni.

Laci: Tervek vannak! Meg álmok is! És ha egyszer ez a kettő egy sínre kerül, na akkor valóban elégedett leszek. 

A facebook csoportotoknak több mint 12 ezer rajongója van. Mit gondoltok, ez minek köszönhető?

Tibi: Gyakran még most is rácsodálkozom erre a számra, valójában gőzöm sincs, hogy minek köszönhető ez az érdeklődés. Talán csak annyiról van szó, hogy az emberek nyitottak az érdekes, különleges, szép, gyakran megbotránkoztató témákra, mert így ki tudnak lépni egy kicsit a mókuskerékből.

Laci: Exközgazdászként én bizony statisztikafüggő vagyok. Be kell viszont vallanom, értetlenül, ugyanakkor éteri boldogsággal konstatálom ezeket a számokat. Fel sem merem tételezni magunkról: lehet, hogy mi itt most valamiféle hiányt pótoltunk, és ezért annyi amennyi...? 

Sikeres volt a tavalyi évetek vagy volt már jobb is?

Tibi: A blog szempontjából egyértelműen sikeresnek érzem a tavalyi évet. Hihetetlenül sokan kezdték el olvasni a blogot, több mint 10 ezren csatlakoztak a Facebookos oldalunkhoz, kiállítássorozatot is sikerült indítani, sok pozitív visszajelzést kaptunk. Soha rosszabb ne legyen ennél!

Laci: A blog nyúlfarknyi  - alig két éves - történetének köszönhetően, nyilván nem lehet még nagy, átfogó elemzéseket letenni az asztalra. Ami tény: az elmúlt két évben kétszer is sikerült saját kategóriánkban Goldenblog TOP 5-ben végeznünk. Úgy gondolom ez nevezhető akár sikernek is.

Mit üzentek az olvasóknak?

Tibi: Csak közhelyeket tudok puffogtatni: jó volna, ha mindenki egy kicsit jobban hinne magában, a képességeiben (és nem csak a művészek), mernének az emberek merészebbek és bevállalósabbak lenni, és sokkal-sokkal kitartóbbak abban, hogy elérjék azt, amit elterveztek maguknak. Ez nagyon hiányzik itthonról!

Laci: Legyenek nagyon rosszak, és menjenek szembe mindennel, ami dohszagot áraszt!  

Tetszett az interjú? Megosztom Facebookon