December elérkeztével nincs is jobb vasárnap esti program, mint betakarózni, megnézni egy jó filmet és közben egy finom teát kortyolgatni. Ennek örömére kerestük meg a Bambuszcsipesz blog szerzőjét, hogy meséljen Nekünk a teák világáról, mit érdemes kipróbálni, rendszeresen fogyasztani.

Az életed melyik szakaszában lettél teafüggő?

A főiskolai évek alatt elvégzett lehetetlen feladatokhoz kellet valami serkentőszer. Azt például, hogy egy éjszaka leforgása alatt gépsaturajzot készítettem CAD-ben a teának köszönhettem. A vizsgák lementek, a tea maradt. Viszont jó lenne, ha valaki végre megmondaná mi az a gépsatu.

Mi fogott meg ennyire bennük, hogy egy egész blogot szentelsz nekik (Bambuszcsipesz blog) ?

Már bőven hittem benne, hogy tapasztalt teás vagyok, amikor kaptam Kínából pár dobozzal. Teljesen máshogy néztek ki, mint a pesti boltokban vásárolt cuccok. Az ízük is sokkal mélyebb, komplexebb és felvillanyozóbb volt. Ittam és csak úgy kavarogtak a fejemben a gondolatok. Utaztam. Néha megvendégeltem a barátnőmet, hasaltunk a padlástérben és hüledeztünk az ízeken. Sok embert ismerek, akik valamilyen küzdősport illetve közösség hatására kerültek közelebb a teázáshoz. Számomra ez inkább egyedüli, belső fejlődés volt. Élveztem, hogy jobban tudok gondolkodni. Rám fért! :)

Szertartásként tekintesz a teafogyasztásra?

Egyre inkább igen, de nagyon nem bírom azokat, akik kizárólag pizsamába beöltözve, (ezért még kapok, mindegy...) megfontoltan és méregdrága eszközökkel hajlandóak teázni. Miattuk van, hogy sokszor szabadkoznak ismerőseim, hogy te, én cukorral iszom, bögréből, az ciki, ugye? Vannak akik egyenesen azt gondolják magukról, hogy valamiféle szentségtörést követnek el a bögréjükkel. Sokan panaszkodnak, hogy soha nem lesz 2 órájuk, hogy „tisztességesen” teázzanak, ezért inkább el sem kezdik.

Megfigyeltem magamon, hogy félóra teakungfu alatt teljesen ellazulok. Bár a hedonista-fecsegő teázókhoz tartozom, azért keresem a belső csendet is. A stresszesebb embereknek mindenképpen ajánlom, hogy próbálkozzanak teaszertartással lazulni délutánonként. Nézel ki a fejedből, közben jár a kezed, pihensz, szép dolgok és illatok vesznek körül. Fél óra, amíg nem azt csinálod, amit kell. Nagy ajándék.

A tea számomra erőt és energiát ad, fokozza a kreativitásom, testileg és szellemileg is felemel. Ha nincs lehetőségem szertartásosan teázni, akkor is teázom. Hiányzik. Függő vagyok. :) Ha kell a Duna vizéből is megfőzöm.

Ez csak egy hobby, vagy esetleg a foglalkozásodban is visszatűnik a teák iránti szeretet?

Hobbi volt, de mára az eredeti munkám mellett teaházat is üzemeltetek. Valójában nem üzemeltetem. Van és kész. :) Eredetileg csak web-boltot szerettem volna, de valahogy jöttek és ottragadtak az emberek. Van pár új arc, akik más addiktív szerekről pályáznak át a teára. Bírom őket. Jönnek az emberek, szabadkoznak, hogy nem jól teáznak, aztán abbahagyják a szabadkozást és inkább teázunk. Kínában a teaházak valójában kocsmák. Ülnek a férfiak, cigiznek, előttük tea, beszélgetnek, kártyáznak, üvöltöznek. Egyszer én is ilyen profi helyet szeretnék. Egy teakocsmát.

Előfordult már, hogy el is utaztál, csak azért, hogy egy finomabb fajtát megkóstolj?

Persze. Kínába és Taiwanra rendszeresen járok. Egy fajtáért azért nem utaznék el ilyen messzire. Ha utazom, akkor megnézem a teakerteket, elmegyek pár nagyobb teapiacra, napokig egyfolytában csak teázom és pisilek. Szerencsére mára már angolul is kiírják, merre van a WC. Első alkalommal nagy bajban voltam. :)

Melyik a legkülönlegesebb fajta, amit már kóstoltál?

Ez friss élmény. Egy hónapja a guangzhou-i teapiacon egy idős asszony főzött puerht, miközben kínai kosztümös szappanoperát néztünk a TV-ben. Öregebb, 1998-as sötét szálas tea, és benne van az egész piac illata. Hihetetlen, hogy nem forrázta le magát, alig vette le a szemét a TV-ről. Ismerek pár embert, aki meg sem iszik 10 évesnél fiatalabb teát. Én is az öreg puerheket szeretem. Nagyon összetett, földes, avaros ízük van. Egy 20-25 éves tea úgy megmozgat, mint egy izgalmas regény.

Mit javasolsz egy kezdő fogyasztónak, aki komolyabban szeretne belemélyedni ebbe a világba, milyen teával kezdje az ismerkedést?

A fehérek és a virágokkal ízesített teák édesek, alkalmasak a cukor elhagyására. Gondolok itt a jázmin, esetleg osmanthus teákra. Aztán gyorsan rá lehet kanyarodni az oolongokra, mert azokat én is elsősorban az ízükért szeretem. Ha megszeretnek egy pár fajtát, sodródjanak egy darabig, próbáljanak ki többet és olvassanak. Üzletekben kérjenek kóstolót, mutassák meg nekik, hogy kell elkészíteni egy-egy típust. Érdeklődjenek nyíltan és ne szabadkozzanak, hogy nem ismerik a teás eszközöket. Viselkedjenek felnőtt ember módjára. :)

Hol szoktad beszerezni a legfinomabb, legkülönlegesebb teákat?

Mr. Hsu, taiwani partnerem szokott traktálni új fajtákkal. A magashegyi oolongok nagyon jók, de azokért fel kell menni a hegyre, szerpentineken. Jaj.. Az ő autójával és vezetési technikájával ez kész rémálom. De a teáért megéri. Néha megállunk az úton enni is. Ilyenkor magamban szidom az öregembert és cseppet sem viselkedek udvariasan. Visszautasítok minden „finomságot” amit az út szélén veszünk. A magashegyi oolongokban benne van a reggeli hűvös harmat és a vadvirágos rétek illata. Taiwanban amúgy is mindenhol virágok nőnek, még a szemetesvödörben is. Szeretem azt a helyet, nagyon jó teáik vannak és roppant kísérletező kedvűek.

Melyek azok a blogok, amelyeket még szívesen olvasol?

A Malackarajt szívesen olvasom a gasztroblogok közül, szubjektív, bolond és élvezetes. Nem olvasnám, ha csak fel lennének sorolva a hozzávalók. Kedvet csinál a főzéshez és ez fontos. Én is szeretnék kedvet csinálni a teázáshoz. Ezen kívül, bár jómagam nyaktól felfelé nem borotválkozom, a Pamacs és Penge blogot is nagyon szeretem. Zenéket a Mai Hallgatnivalón találok, bár kicsit írhatna gyakrabban a szerző, mert nagyon jók az ajánlók.

Milyen visszajelzéseket kapsz a blog kapcsán?

Mindenfélét. A kioktatást is elviselem, mert vannak azért itt fura alakok az országban, akik 20-30 éve teáznak és akkora gyűjteményük van teákból meg szettekből, hogy nagyobb lakást kell venni hozzá. Naná, hogy számít a véleményük. Elfogadom a nálam tapasztaltabb emberek véleményét, és bírom a kritikát. Egy darabig. :)

Üzensz valamit az olvasóknak?

Hogy kezdjenek már végre kommunikálni, ne csak lájkoljanak a facebook-on. Van, hogy megkérdezem ki mit iszik, mondjuk vasárnap délután, erre lájkolnak. Ebből így nem lesz teás közösségi élet, és én sem tudok meg róluk semmit. Továbbá kérdezem azt a hatvanvalahány embert, aki a Rubint Rékának is rajongója, magyarázza el nekem, mi a közös bennünk Rékával.

És még egy dolog. A zöld tea nem keserű, 70-80 C°-on, 1-2 percig áztatva.

Ennyi lenne.