érdekes. fontos. népszerű.

A hét bloggere

"A legfontosabb, hogy legyen benne cső, és a nevem rajta legyen az oldalán"

RD_evblogger_logos_2_1.jpg"A rali nekem hit, improvizáció és kitartás." A héten a rallyedream.blog.hu és a racingdream.blog.hu írójával beszélgettünk, és a végére mi is kedvet kaptunk a ralizáshoz. Nem kell ahhoz autósport őrültnek lenned, hogy élvezd az interjút.

Te írod a rallyedream és a racingdream blogokat is. Te is hódolsz ennek a sportnak vagy csak a nézőtérről figyeled őket?

Vannak társtetteseim is a blogolásban, akiket a közös autósportos élmények hoztak össze. Köztük van öcsém, akinek 2001-2004 között navigáltam (egyébként általában ő fotóz nekünk), egy barátom, akivel eddig egy jó hangulatú, a jövőre nézve bíztató, de szerénytelenség nélkül abszolút sikertelen versenyen vagyunk túl, van egy sportbíró barátunk, és egy ralifan/fotós, aki a világ végére is elvergődik egy-egy jó verseny kedvéért. Aki egyszer versenyzett, az nem tud ebből kiszállni, őszintén legfeljebb annyit mondhat: „most éppen nem megyünk.” Ezzel én is így vagyok, de ez könnyen változhat, sőt azon vagyunk, hogy már idén változzon.

Mi az eredeti foglalkozásod?

Jogász vagyok, alkotmányjoggal és közigazgatási joggal foglalkozom. Ebből következik, hogy az autósporthoz szükséges műszaki ismereteim szerények. Öcsém egyszer a kezembe nyomott egy gépjármű-szerkezettan tankönyvet, hogy legalább azt tanuljam meg, hogy megértsem, miről van szó. Munkámnak egyébként vajmi kevés köze van a sporthoz, vagy éppen az autókhoz. Valahogy eszembe sem jutott, hogy a hivatásomat – mert ez szerintem több mint foglalkozás – és a hobbimat összekapcsoljam. (Így nekem soha nem volt kiírva a nevem elé a „dr.”, mert nem navigálásból diplomáztam.) 

Hogyan vált az autósport a szenvedélyeddé?

Úgy négy-öt éves lehettem, amikor édesapám – hívjuk Capelluti Gran Turismonak – egy őszi napon egy évvel idősebb bátyámmal elvitt minket versenyautókat nézni. Így utóbb visszagondolva a Mecsek Rallye minimál nem is lehetett volna minimálabb: ezer izgalmasabb helyet tudok bármely mecseki gyors mellett – felnőtteknek -, de meghatározóbb élményt kevesebb nyújthat, mint az a terület, ahol álló versenyautókat lehet nézni, és igazi „versenyző bácsikkal” lehet beszélni.

Persze egy pécsi srácnak könnyű: hegyi EB futam, és Mecsek Rallye, évente két teljes hétvége már akkor is csak az autóversenyzésről szólt. Idővel már öcsénk is jött velünk, majd nem csak a szervizparkba vitt el bennünket édesapánk, hanem a pálya mellé is. Pár év múlva változott a felállás, és mi kezdtük őt versenyre vinni. Felejthetetlen volt látni Rangát, az örök kedvencet, de a 99-es Mecsekre – ahol Kiss Feri második abszolút bajnoki címét nyerte – is mindig emlékezni fogok. Ám egyszer csak azt vettem észre, hogy egyre többet jár az eszem azon: baromi jó ezt nézni, szívesen nyelem a port, gyalogolok órákon át egy jó kanyarért, de csak ki kellene valahogy próbálni, mégis milyen lehet ezt csinálni? Innen már csak egy lépés volt, hogy elkezdtünk versenyezni

A rallyedream blog alcíme, hogy “Gyerekkori álmok teljesüljetek!” Teljesültek?

Teljesülnek. Sőt ki nem mondott álmok is teljesültek közben. A blogot azért kezdtük el írni, hogy megmutassuk milyen a rali belülről. Kicsi arc, sok alázat, még több őszinte rajongás. Szó volt róla, hogy 2010-ben újra versenyzünk – ezek lettek volna a gyerekkori álmok –, és úgy gondoltuk, hogy a versenyzés mellett kicsit másképp kell megmutatni ezt a világot. Amikor az első posztot megírtam, nem is gondoltam volna, hogy lehetőségünk lesz a Mecsek Rallye-n a gyári skodás versenyzőkkel szűk körben beszélgetni, vagy éppen Stig Blomqvist-tel ebédelni. De vannak még álmok, amikre ráférne egy kis teljesülés. Mi pedig nem csak várjuk, hogy maguktól valóra váljanak, hanem teszünk is érte.

Egy időben indítottad a két blogot, vagy időközben jöttél rá, hogy szükség lenne a másikra is?

A racingdream.blog.hu egy mutáció. Öcsém pályaversenyzett is pár éven keresztül, ő nagyon nyitott volt más szakágak iránt is, és írt pár ralitól idegen posztot. Mivel erre jött pár óvatos reakció, hogy ne offtopic témákkal foglalkozzunk, ezért úgy döntöttünk, hogy kell egy pályaversenyzős blog is. A racingdream bloggal kapcsolatban is nagyon komoly terveink vannak: a hazai autós pályaversenyzés megérdemelné, hogy sokkal többet foglalkozzanak vele.

Volt már szerencséd a sportág valamely jeles képviselőjével találkozni?

Természetesen, többekkel is, bár többnyire a hazai bajnokságok korábbi és jelenlegi nagy alakjairól beszélhetek. Nélkülük talán nem is versenyeztünk volna. Lelkes ralifanokként hosszú évek alatt már-már baráti kapcsolatba kerültünk sok – leginkább pécsi, vagy valahogy Pécshez kötődő – versenyzővel, csapatvezetővel, szerelővel. Így a komplett autószigetes brigáddal, Maricsek Mikivel, Illyés Rolanddal, Szilágyi Janival, Takács Ágival, csapatfőnökeikkel, Grátz Ferivel, szerelőikkel Dodóval és Abdullal, és persze Kiss Ferivel és Büki Ernővel (külön-külön) is, a nem pécsieket pedig fel sem tudnám sorolni, de Gazsit, Mixit, OZS-t és Wéber Ferit mindenképp ki kell emelnem. (És elnézést kérek azoktól, akiket kihagytam.) Mindannyian sokat segítettek nekünk: jó tanáccsal, munkával, gumival, később autóval. Mindegyiküknek nagyon hálásak vagyunk, tudjuk, hogy sokkal könnyebb – de nem könnyű – volt így, mint "csak úgy" nekiállni. Talán nem sértődnek, meg, ha most nyilvánosan is megköszönök nekik mindent.

A blog többi szerzőjének egyébként világhírű ikonok is összejöttek. Meghívott viszont műhelylátogatásra Manfred Stohl, osztrák autóversenyző, egykori vébés privát-menő.

Ha három szóban kéne megfogalmaznod az autósportok lényegét, mik lennének azok?

Melyik autósportokét? Az egyes szakágak nagyon különbözőek, bár lehet bennük átfedés. A rali nekem hit, improvizáció és kitartás. Hinned kell az emberedben, és abban, hogy tudja, mit miért csinál, és amit csinál, azt jól, sőt a lehető legjobban csinálja, de hinned kell abban is, hogy a szerelőd, vagy akár egy távoli ország munkása jól dolgozott. Az improvizáció nem kapkodás, nem próbálkozás, hanem begyakorolt, megszerzett tudások felhasználása váratlan helyzetekben. A raliban nem fejből megy a versenyző a gyorsasági szakaszon, és mindig akad valami váratlan. És a kitartás? Elengedhetetlen. Már ahhoz is nagy adaggal kell, hogy összejöjjön az év. 

Elárulod az olvasóknak, hogy Neked milyen autód van vagy esetleg mi az álmod?

Egy Nissan Micránk van, én nagyon szeretem. Álomautóból pedig lenne vagy egy tucat. Talán az a legfontosabb, hogy legyen benne cső, és a nevem rajta legyen az oldalán. 

Melyek azok a blogok, amiket még szívesen olvasol?

Megszámlálhatatlanul sok külföldi autós blogot szoktam átfutni. A hazaiak közül a Belsőség, a Sebesség oltára, és a Kisautóblog a kedvencek. A nem autós tematikából a Bűvös szakácsot, a Pamacs és Pengét, valamint a Panamericanát kedvelem. 

Mit gondolsz, milyen visszajelzések vannak az írásaidról? Tetszik az embereknek, amiről, ahogyan írsz?

Alapvetően pozitív visszajelzéseket kapunk. A szeptemberi Mecsek Rallye-hoz kapcsolóan megváltoztattuk a dizájnt, hozzáigazítottuk a facebook oldalunkat. Érdekes módon sokan jelezték, hogy a korábbi dizájnunk sokkal „hard core ralifanebb” volt, a mostani pedig könnyebben eljut a csak érdeklődőkhöz. A másik visszatérő kritika, hogy miért nem megyünk? Sokan szurkoltak, hogy ott lehessünk az Egri szezonnyitón, ami nem jött össze. Nekik hiányoznak a „miblog” posztok. Nem szeretnénk rajongói-, vagy tisztán hírbloggá válni, hanem ezeknek a megfelelő összhangját próbáljuk megteremteni. Ha ez azzal jár, hogy versenyezni „kell”, hát valahogy megoldjuk. :)

Üzensz valamit az olvasóknak?

Terveink szerint 2011. december 10-11-én Veszprémben rendhagyó blogtalálkozót tartunk: 80%-os eséllyel ott leszünk a Mikulás Ralin, jöjjenek el!

Tetszett az interjú? Megosztom Facebookon