érdekes. fontos. népszerű.

A hét bloggere

A City Grill hozta be a nyugatot a vasfüggöny mögé

Az idei Goldenblog gasztró kategóriájának győztesei nem blansíroznak vagy konfitálnak éjszakába nyúlóan, nincs tuti tippjük arra, hogy az elsózott levest hogyan lehet helyrehozni, és nem fuzionálják a rizseshúst a sushival. Ehelyett inkább elmerengenek gyermekkoruk szegényes és ötlettelen, a hiánygazdaság élelmiszeriparának mégis innovációs csúcstermékeiként BNV-nagydíjas élelmiszerein, aztán díjnyertes blogban osztják meg emlékeiket a '70-es, '80-as évekre kollektív nyelvgyökként fogékony közönséggel. Enikőnél és Gábornál, a Retrogastro szerzőinél a retrózás nem áll meg a Leó jégkrémnél, mindenre szívesen gondolnak vissza, ami egyidős egy százas Skodával.

Az általános nosztalgia jegyében a Poptarisznyáról és a 376-os
számú Dobó Katica úttörőcsapatról is szívesen írnátok, vagy kifejezetten a kor
élelmiszeripara az, amire szívesen emlékeztek?
 
Természetesen! B. Tóth László vasárnapi Poptarisznyája, a 376-os
számú Dobó Katica úttörőcsapat, a Szputnyik versenybicikli és a Junoszty tévé is része volt annak kornak, amiből a gasztronómiai termékeket naponta megidézzük. Egymás elválaszthatatlan részei. Amikor az Utasellátó csoki roládról írunk, a kor összes emlékét idézzük meg egyszerre, de a Retrogastro blogban az apropó mégis a gasztronómia marad. Jó hír viszont, hogy egy szélesebb körű retró blog is a terveink között szerepel.

Használtatok valaha papír húszast?

Persze, egy heti zsebpénzem volt felső-tagozatban! Egyik oldalán Dózsa György, másik oldalán egy hiányos öltözetű atléta, kezében kalapács és búzakalász. (Milyen tervei lehettek a daliának a kalapáccsal és a kalásszal – sosem derült ki. Talán éppen egy aratóbálban készült a kalászt kiszögelni, amikor megörökítették. Ki tudja, de ne is firtassuk.) Nagy csalódás volt, amikor kivonták a forgalomból, és helyére érmét vezettek be. Dózsa György túlélte a numizmatikai paradigmaváltást, de az atléta áldozatul esett, ő már nem került fel az érmére.  A műjégpályán egy húszasból kijött a belépő (6,20 Ft), egy élezés (4,50 Ft) egy kókusz rolád (2,90 Ft), egy Donáld rágó (3 Ft), egy tea (1,50 Ft) és egy telefon haza (1 Ft) jóanyámnak, hogy később megyek. Nagy érték volt a papír húszas, és nagy becsben is tartottam!

Az egyes termékek személyes emlékek alapján kerülnek be a blogba?

Igen, szigorúan személyesek az emlékek, mindent a valóság alapján jegyeztünk le. A ’70-es ’80-as évek nem nyújtott annyi gasztronómiai élményt, hogy az ember fejében a sok emlék összekuszálódjon; az akkori rendszert úgy tervezték meg, hogy mogyorós csokiból vagy iskolatejből kizárólag egy és ugyanaz az emlék maradjon fent az akkori generáció számára. Így persze vigyáznunk kell, hogy mindent pontosan írjunk meg, mert 4-5 millió potenciális olvasó osztozik velünk ezeken az emlékeken.

Mi az abszolút kedvencetek?

City Grill, ez nem vitás! A City Grill hozta be a Nyugatot a vasfüggöny mögé. Fantasztikus volt! Tudat alatt élveztük a pazarlást, a hamburgeres dobozok, üdítős poharak elegáns szemetesbe csúsztatását, ahogy ezt a Charlie Angyalaiban láttuk. Eltűnt a kelet-nyugat közötti szakadék; a City Grill falain belül egyenrangúnak érezhettük magunkat a nyugati országok polgáraival.

Mit gondoltok, a korabeli termékek ízvilága megállná a helyét manapság?
Azért sírjuk vissza a 20-30 évvel ezelőtti ízeket, mert a maiak meg sem
közelítik azokat vagy csak az idő édesíti meg a Mókus csokit?


Valószínűleg nem. A gyerekkorunkat, az akkori élményeket idézzük meg az akkori termékekkel. Legyünk őszinték: ki ne emlékezne vissza nosztalgiával a gyerekkorára, még akkor is, ha mai fejjel tudjuk, hogy meglehetősen szürke, fantáziamentes világ volt, igen limitált ízvilággal. Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mienk - Pelikán elvtárs szavaival élve.

Szakmátok, mindennapi munkátok is a gasztronómiáról szól vagy ez csupán
hobbi?


Igen, én egy gasztroportált szerkesztek (www.gastronomica.hu), innen jött az ötlet a Retrogastro blog indításához is. Férjem más területen dolgozik, de imád visszaemlékezni a ’70-es, ’80-as retro évekre, ezért is élvezi nagyon a blogot. Sokat segít nekem, sokszor az ő élményeit írjuk meg.

Elődordult, hogy az olvasóitok valamit kiemelkedő rokonszenvvel fogadtak?

Többször is előfordult. Nem vitás, hogy a legnagyobb sikere az első hamburgerről íródott posztnak volt. Rengeteg komment érkezett, mindenki megírta, hogy ő hol ette az első hamburgert, és ma hol lehet csalamádés hamburgert kapni (szigorúan puffancsban, bódéban kiszolgálva!). Kitűztük célnak, hogy az összes kommentben érkezett retró hamburgert végigesszük. Még nem jutottunk a végére, de eddig a gyulai hamburger vezet, ott a burger majdnem minden aspektusa megfelel a ’80-as évek elejei kritérium-rendszernek.

Az ellenkezője?

Igen, ilyen is volt. A blog indulása utáni második poszt a paprikás kifliről szólt. Kerestünk egy szép paprikás kifli képet az interneten, és annak rendje és módja szerint belinkelve az eredeti forrást, a képet kiraktuk a blogra. A paprikás kifli szerzői jogait birtokló tulaj azonban rálelt a blogunkra, és a komment rovatban jól elküldött minket a francba. Ezért a tettünkért szégyenfalra is kerültünk. Hamar beláttuk, hogy veszélyes üzem a blogolás, de meg nem futamodtunk, folytattuk a posztokat, és hamarosan a blognak jelentős olvasótábora alakult ki. (Az ominózus kép helyére azóta új kép került.)
 
Vajon 25-30 év múlva a mai élelmiszerekre is hasonló nosztalgiával gondolunk majd?
 
Nosztalgia akkor is lesz, de nem ennyire termékspecifikus, és nem is fogunk rajta ilyen széles körben osztozni. A '70-es '80-as években csak néhány termék volt, azok is 10-20 évig változatlan kivitelben; mindenki ugyanazt ette, és ezért ugyanazok az emlékeink maradtak meg. 
A széles és folyamatosan változó választék miatt ma már ez nem így van. A LEO jégkrémre pontosan emlékszem, de az öt évvel ezelőtti jégkrémekre nem. Túl sok van belőlük, és gyorsan változnak...

Vannak még más blogterveitek?

Van egy gasztronómiai blogom is (gastronomica.blog.hu), és tervezzük, hogy retro területen új blogot indítunk.

Miért jó Goldenblog díjnyertesnek lenni?

Amikor ötödikes koromban nyári úttörő táborban voltam Orfűn, nagyon vágytam arra, hogy a tábor végén az ünnepélyes zászlófelvonáskor, a tábori díjak kiosztásakor valamilyen kitüntetésben én is részesüljek. A kiosztott papír kitüntetéseket az úttörő nyakkendő végén viselték a büszke díjazottak. Rajtam és Bodrogi Robin kívül mindenki kapott valamilyen kitüntetést. Azóta sem sikerült kihevernem, hogy utolsó nap a táborban csak ketten lődörögtünk csupasz nyakkendővel. A goldenblog díj most kárpótol az akkor elmaradt úttörő kitüntetésért. Ezen túl, a HVG és az általa fémjelzett Goldenblog egy mérce. Itt kitüntetettnek lenni büszkeség, és egyben lehetőséget nyújt a szélesebb nyilvánossághoz.
 
 

Kiket/miket olvastok szívesen a weben?

A repertoár széles: Dreamdancer, Tóth W Árpád-, Modoros, Index, HVG, Beau a la louche és sok-sok magyar és külföldi gasztroblog. És persze a blog.hu napi ajánlata.

Van olyan termék a Retrogastrón, amitől leesne az állatok, ha ma
megkóstolhatnátok?


Valószínűleg igen! A Mese sajt biztosan ilyen lenne. Már gyerekkoromban is az ehetetlen kategóriába soroltam, azóta sem sikerült rávenni magam, hogy megkóstoljam, pedig kapható! Nagyon érdekelnének a ERU Hungária Sajtgyártó Kft. Mese sajtjának éves eladási mutatói.

Mire számíthatnak tőletek olvasóitok a jövőben?

További sok jó posztra; receptekre, éttermekre, étlapokra a ’70-es ’80-as évekből.
Tetszett az interjú? Megosztom Facebookon
süti beállítások módosítása