érdekes. fontos. népszerű.

A hét bloggere

Megmutatom, hogy a tudománynak van érdekes oldala is

A bloghu kedvenc szertárosa, Zsiros László Róbert a Budapesti Corvinus Egyetem és a Miskolci Egyetemen hallgatója, továbbá a Csodák Palotájának munkatársa. Elég korán rájött arra, hogy a természettudományokkal jól lehet szórakozni, már kisgyerekként giliszták szétdarabolása, különböző anyagok felgyújtása és összeöntése izgatta a fantáziáját. Mára a világ majd minden tájára hívják, hogy különleges kísérleteivel szórakoztatva tanítson. Az éjjel-nappal kísérletező blogger videoblogja egy év alatt rengeteg olvasót mozgatott meg, tavaly a Goldenblog szórakozás kategóriában a nyolcadik helyezést ért el.

Tudja-e rólad a környezeted, hogy blogolsz?

Eleinte nem tudták. Titkoltam. Illetve egyszer újságoltam a szüleimnek, hogy „Képzeljétek…”, de egy vállrándítással letudták, hogy „Jól van. És?” Szerintem nem ment át az üzenet… Aztán meg egyszer csak kiderült. Sok ismerősöm még most sem tudja, bár mostanában már elég nyíltan kezelem.

A legcikibb dolog valakitől megkérdezni, hogy miért lett a nicked az, ami. Tehát miért?

Eredetileg RbLc volt, de azt senki nem értette. Kiírtam, egy ideig, hogy RobiLaci, de aztán váltottam teljes névre. Az meg csak alsó tagozatig volt ciki. Bizonyos életkor fölött már nem viháncolnak rajta. Úgyhogy ez zsííííír.


A második legkínosabb a blog nevét firtatni. Nos?

Ezen legalább egy hónapig agyaltam (sic!). Próbáltam olyat keresni, ami bármelyik természettudományhoz simán köthető. Egyszer a villamoson beugrott egy baromi jó szó. Egyszerűen zseniális volt. Rögtön el is felejtettem. Azóta sem jut eszembe. Úgyhogy lett a második helyezett, a Szertár.

Mi volt a legfurcsább hely, ahol életedben posztot írtál?

posztot mindig itthon írtam. De ha kiterjesztően értelmezem, akkor a legviccesebb talán az volt, amikor az egyik hajnalban kimentem a Margit-hídra pénzt lapíttatni egy Combinoval. Sehol egy teremtett lélek, felállítottam a kamerát, majd megjelent egy rozoga régi villamos. Amikor mellém ért, a sofőr megkérdezte, hogy sikerült-e felvennem, amit akartam. Mondtam, hogy még nem. Megcsóválta a fejét, majd tovarobogott. Ennél már csak rózsaszín tüllszoknyában, mormotákkal lehetett volna szürreálisabb a jelenet.

Mennyit kerestél eddig blogolással (munka, hirdetés) és mennyi volt a kiadás?

Volt haszna. De ez pénzben közvetlenül nehezen kifejezhető. A kiadásokra meg ott a M*sterC*rd.: lámpák, kazetták, technikai kütyük, plusz, ami eszköz- és anyagigénye egy-egy kísérletnek (meg előkísérletnek!) van. Inkább nem akarom összeadni, hogy ez eddig mennyi lehet.

Mi volt a legdurvább kommented és miért kaptad?

Mivel nem aktuálpolitikai anyázós blogot csinálok, a fizika, kémia, biológia meg ritkán hozza elő az emberekből a’ állatot, így nem nagyon vannak durva kommentek. A videomegosztókon itt-ott vannak oda nem illő(nek tűnő) beszólogatások, de nem veszem fel őket.  A többi az inkább építő jellegű(nek is felfogható) kritika. Azokból nagyon sokat tanulok.

Három kedvenc magyar/külföldi nyelvű blogod?

Inkább három kedvenc csoport: 1. Barátok, ismerősök privát blogjai (ezek közt vannak külföldiek is); 2. bojtarok.blog.hu; 3. béka-h2so4-akcióspotenciál-szkeptikus-stb (ezek közt nem tudok rangsorolni, mindegyiket szoktam nézegetni változó intenzitással).

Mit dolgozol, amikor nem blogolsz?

„Főállásban” doktorandusz vagyok, és csinálom, ami ezzel jár: az MTA Növényvédelmi Kutatóintézetében vadászgatok génekre, a Corvinuson vezetgetek gyakorlatokat a jövő kertészmérnökeinek. „Másodállásban” a Csodák Palotája csoda-csapatának vagyok a tagja. Szóval többnyire akkor is kísérletezgetek, amikor nem blogolok.

Mit vásároltál magadnak utoljára? (Élelmiszert nem számítva.)

Vonatjegyet. De ha nagyobb tételt nézünk, akkor egy újabb félévet az egyetemen (ME-ÁJK).

Szexeltél-e a blognak köszönhetőn, bloggerel, olvasóval, bárkivel?

Ezt ciki lenne bevallani, ugye?
 

Már gyerekkorodban is mindent felgyújtottál, összeöntöttél és beledugtál a konnektorba?

Ja, valahogy így történt. Egy csomószor szívtam is miatta otthon. Néha nehéz volt megmagyarázni egy-egy égésfoltot a bútorokon, érdekes állagú trutyikat tartalmazó üvegeket a könyvek mögé rejtve stb. De gondolom ezzel sokan voltak így. Aztán az igazi lökést egy pár éves lenyugvási időszakot követően a Csodák Palotája adta. Nagyon jó munkahely, atomjófej munkatársak, inspiráló környezet és rengeteget lehet tanulni egymástól.  

A videókat egyedül készíted, vagy van segítséged? Mennyi munka van egy-egy kísérlet mögött?

Egyedül. Ideális esetben ez úgy néz ki, hogy egy hétig gondolkodom a kísérlet tálalásán, kutatom a magyarázatokat, elpróbálom, hogy működik-e rendesen, aztán felrakom a kamerát az állványra, és hadd szóljon. Utána megvágom és feltöltöm. Ez mondjuk egy hét "elmélet" és egy óra "gyakorlat" lenne. Ezzel szemben a valóságban kedd este eszembe jut, hogy "úristen, holnapra fel kéne tenni valamit!", majd megküzdök a világítás összeszerelésével, a szoba átrendezésével (hogy ne lógjanak be a bútorok a képbe), a kísérletekkel (sose úgy jönnek össze, mint az előkísérleteknél), a bakikkal, aztán a számítógépre másolással majd a vágással (hiába, se a kamerám, se a gépem nem csúcstechnika). Volt már, hogy este hatkor nekikezdtem, és egykor feladtam valahol a századik lefagyásnál...

Túl veszélyes videódat nem láttam még, de még sosem durrant semmi az arcodba felvétel közben?

Szándékosan nincs "túl veszélyes". Egyrészt, hogy egy hülyegyerek se csináljon otthon atommáglyát, másrészt mert én is nehezen magyaráznám el a szomszédoknak, hogy a házban terjengő klórgáz teljesen természtes dolog...

Mi a videóid célja? Pusztán szórakoztatásból osztod meg az olvasókkal a kísérleteidet, vagy van valami nemesebb küldetés mögötte?

Először úgy indult, hogy mi lenne, ha azokat a kísérleteket, amelyeket a Csodák Palotájában közönség előtt nem lehet bemutatni (mert pl. pici, sokáig tart és dögunalmas stb.) felvenném, és feltenném a netre. De mire az ötlet kiforrt, ez lett belőle. Szórakoztatás, ismeretterjesztés. A tudományos és műszaki pályák iránt egyre lanyhul az érdeklődés (nem csak nálunk, egész Európában). Egyre nagyobb tömegeket ráz ki a hideg a tudományoktól. Szárazak és unalmasak. Azért azt nem mondom, hogy minden móka és kacagás, de igyekszem megmutatni, hogy van érdekes oldala is. Ettől persze senki nem fog pályát módosítani. De nem is ez a célom, hanem hogy a természettudományoknak egy ember közelibb arcát mutassam. Na ja, és persze világbéke!

Ha lenne rá kapacitásod, milyen blogot írnál/csinálnál még?

Ezt, de sokkal jobban (pl. kevesebb tárgyi hibával, igényesebben). Két tervem volt még korábban, azok is ismeretterjesztő jellegűek: Az egyik egy "modern biológiával" foglalkozó oldal kifejezetten a laikusoknak. De egyelőre nem jöttem rá arra, mi a jó stratégia a megszólításukra. A másik meg valami jópofa kertészes. De kert nélkül ez elég nehéz. Végül a Szertár kiszorította mindkét ötletet. Talán szerencsére...

A videóidból úgy tűnik, hogy a munkád egyben a hobbid is. Belefér még más ilyen intenzitású elfoglaltság az életedbe, vagy ez tölti ki a mindennapjaidat?


Sok mindent (túl sok mindent) csinálok egyszerre. Ezek közül mind nagy intenzitást igényel. Az viszont tényleg szerencse, hogy szeretem is ezeket csinálni, úgyhogy még bírom energiával.

Legközelebb a Tardai történetek bloggere, nathanp válaszol kérdéseinkre. Kérdeznél tőle? Szeretnél neki mondani valamit? Írd meg nekünk!

Tetszett az interjú? Megosztom Facebookon