Az El Mondo blog több, mint 2 éve üzemel rendszeresen, bloggerei száma jelenleg 10-12 fő. Politikailag elfogulatlanul, változó intenzitással írnak az őket érdeklő témákról, főleg a kereszténységről, vallásról, misztikáról.

Tudja-e rólad a környezeted, hogy blogolsz? Mit szólna családod ha kiderülne?

Amondo: Igen, tudják. Szüleim látszólag megértéssel fogadták a hírt. Biztosítottak szeretetükről, és hogy még ha nem is tudják megérteni döntéseimet, én azért az ő gyerekük maradok. (Vagy ezt egy másik alkalommal mondták? Már keverem ezeket.)

Mattheo Guilleaume: Tudják. Édesapám 50 fölött kezdett el motorozni és gyalogolt le 115 kilométert. Az egyik húgom siklóernyőzött. Mindig én voltam az egyik legunalmasabb tagja a családnak.

A legcikibb dolog valakitől megkérdezni, hogy miért lett a nicked az, ami. Tehát miért?

A: Az ember csak részben felelős identitásáért. Gyakran én sem tudom miért, egyszerűen csak Amondo vagyok...

MG: Akkor így volt a kerek a világ. Most már nagyon unom. Hundertwassernek volt igaza, mert ő folyton változtatta a nevét. A Guilleaume azért Guilleaume, mert kiskoromban az agyőt mindig úgy írtam, hogy adieau.

A második legkínosabb a blog nevét firtatni. Nos?

A: A név választásában a Szentlélek segített.

MG: A név választásában a Szentlélek segített a Móriczon a mekiben.

El Mondo (a blog kollektív tudata): Különbség van az északi és a déli népek között. Az észak hidegebb, racionálisabb, mulatságában is formakövető; a dél szertelenebb, forróbb érzelmű és misztikusabb. Spanyolországban arra használták fel az Újvilágból érkező kincseket, hogy arannyal vonják be a szentek szobrait, Anglia fele annyi pénzből világbirodalmat épített. Az észak olyan, mint a sör, a dél, mint a vér, az észak fehér, a dél vörös, az észak vegytiszta, a dél keverék.

Az El Mondo olasz-spanyol keverékszó, ennek minden következményével. Jelentése: a világ.

Mi volt a legfurcsább hely, ahol életedben posztot írtál?

A: A dolgozószobám.

MG: Kifeszítetek egy kötelet körülbelül húsz méter magasan, arra ráraktak egy széket úgy, hogy csak az egyik lába állt a kötélen, a többi a levegőben lógott. Ráültettek és egy hegedűt nyomtak a kezembe. Miközben muzsikáltam, aközben írtam is.

Mennyit kerestél eddig blogolással (munka/hirdetés) és mennyi volt a kiadás?

A: Pénzt nem kerestem. A kiadás titok.

Mi volt a legdurvább kommented és miért kaptad?

A: Igazán durva kommentre nem emlékszem. Az viszont szokott idegesíteni, mikor kioktatnak olyan témában, amihez nyilvánvalóan jobban értek, mint a kommentelő. De idegeskedésemet csak ritkán árulom el, inkább csak magamban puffogok és felsőbbrendűnek képzelem magam.

MG: Én sem. Az mondjuk elég unalmas, hogy majd minden posztnál valaki ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy leírja, miért síkhülye minden keresztény. Ebben az a bosszantó, hogy a vélemény mögül óhatatlanul kikandikál, hogy a szerzője önmagát viszont mennyivel többre értékeli. Általában jellemző, hogy elég nagymellénnyel íródnak a kommentek. Ismerek pár igazán okos embert, ők általában szerényebbek.

Három kedvenc magyar/külföldi nyelvű blogod?

A: Nem nagyon van kedvenc. Szeretem pl. Tóta W-t, vagy a The American Scene-t, de sok mást is.

MG: Általában úgy olvasok blogokat, hogy rám jön egy roham, hogy most már azért csak-csak illene, ha magam is ezen a szakterületen tevékenykedem. Akkor végigszáguldok az interneten, ritkán térek ugyanoda vissza. Talán a Reakcióhoz meg a judapesthez többször. Ja igen: és a hungarfield, az egészen elképesztően zseniális.

Ha egy nap külföldi bloggerré változva ébrednél az ágyban, ki szeretnél lenni?

A: Nem tudom.

MG: Fogalmam sincs. De mondjuk ha író is lehetnék, akkor valamelyik jó, dél-amerikai tollforgató. Csak azok, akiket ismerek, azok általában már elég öregek. Úgyhogy az se lenne éppen fenékig tejfel.

Mit vásároltál magadnak utoljára? (Élelmiszert nem számítva.)

A: Könyvet (Meredith B. McGuire: Lived Religion - egy szociológiai tanulmány arról, hogy a 21. században hogyan gyakorolják "vallásos" és "nem vallásos" emberek a hitüket.)

MG: Könyvet. Yosef Hayim Yerushalmi: Záchor. Szeretek még ingeket vásárolni, de azt mostanában nem vettem, mert már van rengeteg, meg egyébként sem volt leértékelés. Kéne valami jó szobanövény is.

Szexeltél-e a blognak köszönhetően, bloggerel, olvasóval, bárkivel?

A: A feleségem néha elolvassa a blogbejegyzéseimet. Nem vagyok benne biztos, hogy ez valaha is felizgatta-e őt, de ki tudja.

MG: Ha nem lenne a ne paráználkodj parancsolat, vagy legalábbis ne tartanám fontosnak, akkor azt írnám, hogy igen. De van...

El Mondo: Nem.

Mi alapján válogatod ki a témáidat és miről írsz legszívesebben?

A: Szeretek magyarázni és ismeretterjeszteni. Ez gyakran szempont témaválasztásnál. Egyébként elég össze-vissza, ami éppen érdekel, vagy amiről van mondanivalóm (a kettő nem mindig vág egybe).

MG: Legjobban a novellaszerű történetecskéimet szeretem írni. Aztán. Vonz a szent. Úgy hiszem, ez az emberlét egyik legfontosabb vonulata. A rítusok, a kapcsolódási pontok szenthez a mindennapi életben. Ezért nagyon érdekel a többi vallás is, különösen a misztika. Erről szívesen írok, csak ehhez hiányzik általában a kellő élettapasztalat. Próbálkoztam még az utóbbi időben klasszikus újságírói műfajokkal. Ott úgy, mint egy igazi profi. Jön egy téma, és kidolgozom, majdnem mindegy, hogy mi.

El Mondo: ...

Milyen blogot indítanál még, ha lenne rá kapacitásod?

A: Semmilyet. Blogból elég egy, egysíkúbb lenne az életem, ha blogolással több időt töltenék. Mondanivalóm sincs több (talán már most is túl sokat beszélek/írok).

MG: Egy Huba és Kázmér blogot.

Mivel foglalkoztok, amikor nem blogoltok?

El Mondo: A gárda elég vegyes, persze valószínűleg minden blog ezt válaszolná magáról. Íme egy száraz, tényszerű felsorolás: van köztünk programozó matematikus, matematikus, pszichológus, marketingbizniszbe elszármazott bölcsész, gyógyszerész, teológus, közgazdász, építész, biológus - meg akit kihagytam.

Mi a célotok a bloggal, mit szeretnétek elérni vele?

El Mondo: Valamikor régen (még papíron) úgy indultunk, hogy szeretnénk egy értelmiségi keresztényeknek szóló, provokatív, politikailag nem elfogult lapot készíteni, ami nem mellesleg párbeszédképes lehet más vallásokkal vagy akár az ateizmussal is. Ez nagyjából most is cél maradt, de ma inkább úgy fogalmaznánk: egy blog vagyunk, amiben egy lazán szerveződő közösség arról ír, ami éppen foglalkoztatja. Ebben persze remélhetőleg - többek között - az eredeti cél is megvalósul.

A kínai kereszténységről írt posztotokban olvashattuk, hogy a kínai fiatalok között kifejezetten trendinek számít a vallásosság, ezért ott a kereszténység jövője inkább garantált, mint máshol. Nálunk közel sem ez a helyzet.

Amondó: Nekem nem célom a kereszténység trendivé válása, legalábbis nem jobban, mint a Nobel-díj megnyerése, vagy mint hogy kijussak az űrbe. Vagyis vágyom rá, de nem tartom reálisnak, egyelőre nem. Céljaim inkább rövid távúak és valamennyire önzőek. A blogolás egy nagyon érdekes közeg, nehéz benne megmaradni őszintének, természetesnek, érzékenynek. Szeretném, ha ez valamennyire sikerülne nekem. Ebben nyilván van magamutogatás, és persze az is benne van, hogy ezzel talán Istent és a hivőket is jobb fénybe helyezem. De  a blogolás inkább egyfajta "lelkigyakorlat", amiben tanulom, hogy hogyan figyelhetek magamra, Istenre, ill. a beszélgetőpartneremre. Remélem, hogy ettől trendibbé válik a kereszténység, de mint mondtam, nem igazán hiszek abban, hogy ez bekövetkezik a közeljövőben…

Éhezőművész: Semmiképpen nem az a cél, hogy a kereszténység trendi legyen. Viszont, bár az üzenet kétezer éve ugyanaz, a "csomagolás" - néha úgy érzem – kis túlzással ma rosszabb, mint a kommentelők által rendre emlegetett inkvizíció korában. A magam részéről ezért remélem, hogy a keresztény média és marketing színvonala a béka feneke alól ki tudna egyszer emelkedni. Másrészt viszont azt is szeretném, ha az egyház nemcsak mint száj fejlődne, hanem egyre többet tenne a szociális dimenzióban is. Ehhez szeretnék előremutató kezdeményezéseket bemutatni külföldről és itthonról is. Bíztató például, ahogyan az egyház elkezdett a cigányság felé fordulni.
 

Egy hét múlva a Zoli vagyok blog írója válaszol kérdéseinkre. Kérdeznél tőle? Szeretnél neki mondani valamit? Írd meg nekünk!