Mover egy éve indította a Hóbelevanc blogot, azóta volt, hogy heti 20 posztot is publikált. Témái változatosak, napi hírekről, médiáról, politikáról ír, posztjai rendszeresen szerepelnek az Index főoldalán a blogketrecben.
Tudja-e rólad a környezeted, hogy blogolsz? Mit szólnának a szüleid/családod/ ha kiderülne?
Teljesen változó. Van, akivel napi szinten megbeszéljük a témákat, mások a közvetlen környezetemben sem tudják, hogy ezzel foglalatoskodom. Nem vagyok olyan, aki azzal kezdi a bemutatkozást, hogy „én vagyok, aki a Hóbelevancon ír”. A szüleim és a család tudja, bár ez az én koromban már nem lényeges kérdés. Aki nem tudta, és kiderült számára, az sem vette megdöbbenéssel, gondolom ezután sem fordul elő, hogy valaki ettől fog jobban vagy kevésbé szeretni.
A legcikibb dolog valakitől megkérdezni, hogy miért lett a nicked az, ami. Tehát miért?
Ennek gyökere még a nagyon kocka Amigás korszakomba nyúlik vissza, ahol többek között a „mov” nevet használtam, mert ez olyan szimpatikus és ráadásul egy assembly utasítás is, és nem utolsó sorban befért a flipperprogramok 3 betűs highscore táblájába. De a net világában ez általában már mindenhol foglalt, így kapta a „hu” végződést. De tudni kell, hogy több nickkel élek most is, ez csupán az egyik.
A második legkínosabb a blog nevét firtatni. Nos?
A blog nem ezen a néven indult, hanem egy nagyon snassz címet kapott. Ezután elkezdtem agyalni, hogy mi lehetne egy olyan név, ami elég egyedi, de megfelelően jellemzi a blog nem igazán megfogható profilját. Miután több kreatív ötletemet előadtam, a végén a női logikára hagyatkozva megkaptam a végső választ a feleségemtől.
Mi volt a legfurcsább hely, ahol életedben posztot írtál?
Ez elég számtalan. Mivel állandóan utazgatok – lásd mov – így sok helyen írtam már postot. Egyik legutóbbi különleges hely a Balaton-felvidéken, valahol 300 méter magasan egy présház pincebejáratában ülve a reggeli kávé mellett, az ölemben a laptoppal, előttem pedig az elterülő Tapolcai-medencével. Itt net már csak mobilról volt.
Mennyit kerestél eddig blogolással (munka/hirdetés) és mennyi volt a kiadás?
Nem számottevő, de nem is ezzel a céllal indultam. Ez hobbi, és amennyiben az írásból egyszer lesz olyan mennyiségű pénzem lesz, hogy azt már jegyzik, akkor ezt az időszakot a tanulóidőnek tudom be, mint egyfajta befektetés. Ilyen módon nagyon sok pénzt fektetek bele, méghozzá időben, de nem fogok belehalni, ha soha nem jön vissza csilingelő forintokban. Amit nyertem vele az viszont sokkal több, mint pénz. Nagyon sok értékes embert ismerhettem meg ezen keresztül, amely kapcsolatok a mai napig kísérnek. Így lettek a legújabban megjelent írótársak is.
Mi volt a legdurvább kommented és miért kaptad?
Durva komment mindig van, ennek ellenére nagyon ritkán moderálok. Az egyik leginkább zokon vett komment egy személyeskedő volt, mert nem az írásnak, nem a gondolatnak, hanem nekem szólt, aki a való életben vagyok. Abban is csak az esett rosszul, hogy az illető nem kívánta személyesen nekem elmondani, mert akkor tisztázhattuk volna, hogy messze nincs képben sem a múltammal, sem a jelenemmel. Mai napig nem tudom ki volt, de túltettem magam rajta.
Három kedvenc magyar/külföldi nyelvű blogod?
Ez nehéz kérdés, mert elég sok blogot pásztázok át rendszeresen. Külföldi blogot csak akkor olvasok, ha ott konkrétan keresek valami. Magyarok közül az írótársak és szakmai ártalmak miatt olvasott blogokon kívül azokat, amik foglalkoznak a saját blogom lelkivilágához közel álló témákkal. Mivel feltétlenül kell hármat mondani, ezért emelem csak ki őket: Vastagbőr, Homár, asva.info.
Ha egy nap külföldi bloggerré változva ébrednél az ágyban, ki szeretnél lenni?
Még véletlenül sem szeretnék más bőrében ébredni. Vannak terveim a jövőre, de azt gondolom, hogy irigykedés helyett inkább tenni kell érte, hogy ezek a tervek megvalósuljanak. Arról ne is beszéljünk, hogy nem tudhatjuk másról, hogy milyen is az, amikor ő felébred. Lehet, hogy az ismert személy mögött egy zűrös magánélet van, amit mi nem igazán szeretnénk élni. Márpedig nekem nagyon fontos, hogy ki vagyok akkor, amikor nem dolgozom, és nem írok blogot.
Mit dolgozol, amikor nem blogolsz?
Egy internetszolgáltatónál a gerinchálózati eszközökkel, szoftveres háttérmunkálatokkal és fejlesztésekkel foglalkozom. Olyan mágikus szavakkal lehetne ezt leírni, mint a Cisco, Docsis, Linux és a többi.
Mit vásároltál magadnak utoljára? (Élelmiszert nem számítva.)
Befizettem magam a II. Budapesti Fotomarathonra 1000 forintért, és ennek köszönhetően egy nagyszerű napot tölthettem a lányommal, aki szintén vonzódik a fotózáshoz. Fel-alá rohangáltunk Budapesten azért, hogy a 16 képet elkészíthessük, és csatlakozom azokhoz, akik szintén ugyanezt állítják: akkor is megérte, ha csak ezt a napot nyertük vele.
Szexeltél-e a blognak köszönhetően, bloggerel, olvasóval, bárkivel?
Nem volt ilyen célom a blog indításával, ha erre utaznék, akkor megtalálnám megfelelő csatornákat rá. Nálam egyébként a kérdés megfordul. Ha este nagyon sokat ülök a gép előtt és sokat foglalkozom a bloggal, akkor nem lesz szex.
Mi alapján válogatod ki a témáidat és miről írsz legszívesebben?
A témákat az élet hozza. Napi hírek és történések leginkább, de nem ritka, hogy egy tévéműsor véletlen elkapott pillanata vagy mondata meghozza az ihletet. Nincs kiválasztott témakör, bármi lehet, ami foglalkoztatni tud. Vannak visszatérő írásaim ennek ellenére, amikben úgy érzem semmi változás nem történik, bármikor van hozzá alap, csak körül kell nézni. Ilyen az adózással és államháztartással kapcsolatos kérdések, mert úgy látom, hogy sokan nem vették észre, hogy véget ért a szocializmus. Ehhez kapcsolódóan a társadalomtudományi kérdések. A szerzői jogvédelem egy másik terület, mert azt gondolom, hogy el kell jönni a pillanatnak, amikor a jogtulajdonosoknak meg kell érteni, hogy a szélmalomharc helyett alkalmazkodni kellene. És néha celebvilágunk képzelt sztárjainak napi élete, mert nem ritkán elég mérgezőnek érzem a híreket az emberekre nézve.
Milyen blogot indítanál még, ha lenne rá kapacitásod?
Nagyon nehéz kérdés. Egyrészt már a lehetséges esetek nagy részét valamelyik blog vagy oldal lefedi valamilyen részben. Ha mégis lenne kapacitásom, akkor egy még vegyesebb témájú blogot indítanék, ahol valamilyen tematikus bontásban, de mindenki megtalálja a kedvére valót. Mindenképpen fontos lenne, hogy olyan nézőpontú írások legyenek, amik talán mutatnak egyfajta közhangulatot, de nem feltétlenül egyezne a vélemény a lakosság többségével. Így nagyon tematikus blogra nem mondanék ötletet, mert csupán körvonalaim vannak. Szívesen elemezném az emberek viselkedését Dr.Csernus féle kegyetlenséggel, beküldött történetek alapján. Vannak általános jelenségek, amikben mély társadalmi problémák gyökeredznek, főleg azokat.
Egy hét múlva az El Mondo blog írói válaszolnak kérdéseinkre. Kérdeznél tőlük? Szeretnél nekik mondani valamit? Írd meg nekünk!