A napokban volt a Macaron Világnapja, ezért édességlázban égtünk. Ennek örömére készítettünk interjút a Csokiblog szerzőjével, Osvárt Judittal és hamar ki is derült, hogy nem csak egy, hanem rögtön kettő blog fűződik a nevéhez. Így ezen a héten két remek blogot is megismerhettek.

A legtöbb ember szereti a csokit, Te mégis egy teljesen külön blogot szentelsz neki. Miért rajongsz ennyire értük?

Mindig is rajongtam, édesszájú vagyok. A családi legenda szerint egyszer megpróbáltak annyi csokit etetni velem, hogy megundorodjak tőle, de sajnos elfogyott a csoki, mielőtt ez megtörténhetett volna... A személyes rajongás mellett az is motivált a blog elindításánál, hogy bemutassam, mennyi izgalmas dolog forrása lehet a csokoládé: különleges ízkombinációké, formáké, érdekes csomagolásoké, és így tovább. Itthon a legtöbben továbbra is csak a szupermarketek kínálatát ismerik, és én szerettem volna megmutatni, hogy a csokoládé műalkotás is lehet.

Van olyan csokoládéd otthon, amit ereklyeként őrzöl és szóba se jöhet, hogy megedd?

Igen, de csak azért, mert a csomagolása különleges. Ha maga a csokoládé az, akkor megeszem, mert sajnos időtlen időkig a legjobb minőségű csoki sem áll el. 

Különlegesebbnél különlegesebb ízesítésű csokikat lehet találni mostanában vásárokon, kiállításokon. Melyik volt eddig a legfurcsább számodra, amivel találkoztál? 

Aki mindig meg tud lepni, az Csiszár Katalin, a Rózsavölgyi Csokoládé tulajdonosa és alkotója. Legutóbb a citromolajos-karamelles-fehércsokis bonbonja nyűgözött le, ami egyébként zöld színű. De az Aranyszarvas szarvasgombás csokija is kellemes csalódás volt.

Honnan tudja egy átlagos fogyasztó megkülönböztetni, hogy tényleg igazi csokoládét eszik e vagy sem?

Szerintem a legegyszerűbben az áráról: ha túl olcsó, akkor nem csokoládéból készült, hanem úgynevezett bevonómasszából. Szerencsére ma már elég szigorú a szabályozás: ha egy termékben nincs legalább 35% kakaótartalom, akkor nem írhatják rá, hogy csokoládé (a bevonómasszákban csak 5% a megkövetelt kakaótartalom). 

A másik blogod a Juci világa. Itt mindenről írsz, ami érdekel, tetszik a világban vagy követsz valamilyen tematikát?

A Juci világa az életem dokumentálása, főleg képekben: merre jártam a valóságban vagy virtuálisan, mit csináltam, mit láttam, mi tetszett, min dolgozom éppen, mi foglalkoztat. Ezen a blogon teljesen önmagam vagyok, csak arról írok, ami valóban érdekel, vagy valóban tetszik. Ezért jó önismereti eszköz is a blog, mert én is csak mostanában, több év blogolás után kezdek rájönni, hogy a témáim szinte mindig valamilyen művészeti ág körül forognak – építészetről, divatról, képzőművészetről, grafikáról, designról, fotóról, illetve ezek kölcsönhatásairól és határterületeiről írok. A posztjaim többségében csak fotók szerepelnek, de mivel műsorvezetőként, szerkesztőként és tanárként is dolgoztam-dolgozom, egyre többen várták el tőlem, hogy írjak is. Ezért először rövid magyarázó szövegeket adtam a képekhez, aztán elkezdtem cikkeket is írni. Néhány hete hétfőnként művtöri órát „tartok”: egy-egy érdekes sztorira, jelenségre, alkotásra hívom fel az olvasóim figyelmét. A visszajelzések szerint ezt nagyon szeretik az olvasóim, ahogyan azt is, amikor pl. Karácsony előtt ajándéktippeket adtam, vagy hogy designnal, divattal, művészettel kapcsolatos programokra hívom őket.

Sok fénykép van szép, különleges formákról, építményekről az oldalon. Bárhova mész, figyeled ezeket?

Nem figyelem, hanem észreveszem. Nem direkt keresem a szépet, hanem egyszerűen feltűnik. Lehet, hogy az csak egy olajfolt a vizes betonon, vagy egy árnyék, egy érdekes falrészlet, graffiti, vagy mintázat, mindenben van szépség, egyszerűen automatikusan arra áll rá a szemem. Fényképezőgép nélkül pedig gyakorlatilag sehova sem megyek, így mindent azonnal le is fotózok, ami megtetszik. 

A posztokat olvasva látszik, hogy sok szép helyen jársz, utazol. Hobbyból teszed ezt vagy a munkád része?

Az utazásaim többsége munkával kapcsolatos. Újságíróként sok helyre eljutottam, most pedig a saját vállalkozásunk (a Boook Kiadó, ahol könyvkiadással és kommunikációs tanácsadással, brandinggel foglalkozunk) miatt utazunk gyakran külföldi vásárokra, rendezvényekre, kiállításokra, ilyenkor mindig igyekszem összekötni a kellemeset a hasznossal és minél többet látni az adott helyből. Magánemberként is szeretek utazni, engem egy magyarországi utazás (pl. Pécs vagy a Balaton-Felvidék) is izgalomba hoz. Általában már hetekkel korábban készülök: milyen kiállítások vannak a városban, milyen új, designszempontból érdekes éttermek, szállodák, üzletek, épületek vannak arrafelé. Jól tájékozódom, így általában már előre memorizálom a helyüket a térképen, és a helyszínen igyekszem mindent megnézni. De egy idegen városban egyszerűen minden érdekes: mások a közlekedési táblák, a graffitik stílusa, az utcakő formája, a fák fajtái, a homlokzatok arányai, a színek. 

A héten volt a Macaron világnapja, amiről mind a két blogon említést tettél. Meg is ünnepelted? 

Persze! Ott voltam a hivatalos Macaron-napi rendezvényen, ahol mindannyian megdöbbenve (és boldogan) tapasztaltuk, hogy mekkora érdeklődés kíséri a macaronokat. Több helyen kóstoltam is, a kedvencem a libamájas macaron volt, amit a Villa Bagatelle standján kínáltak.

Milyen visszajelzéseket kapsz a blogok kapcsán?

Mindkét blogon nagyon jó visszajelzéseket kapok. Sokan azt szeretik, hogy olyan témákról posztolok, amelyekről ők egyébként sehonnan nem értesülnének – vagy azért, mert nem beszélnek nyelveket, vagy azért, mert nincsenek annyira képben, vagy azért, mert nincs idejük utánanézni, vagy mert az ő munkájuk, életük nem teszi lehetővé, hogy bejussanak például egy tv-stúdióba, egy divatbemutatóra, egy nemzetközi vásárra. Mások azt szeretik, hogy egy olyan hétköznapi témát is érdekessé tudok tenni a fotókon keresztül, mint a jégvirágok az ablakon, falfirkák a belvárosban, egy csésze kávé, és így tovább. Megint mások az információkat szeretik: megnyílt egy új étterem, új üzlet, új kiállítás, lesz egy jó fesztivál, három új Milka-csoki, divat lesz a narancssárga, a cikcakk, és így tovább.  

Mit üzensz az olvasóknak?

Hogy járjanak nyitott szemmel, mert mindenben lehet inspirációt találni, és azt is üzenem, hogy írjanak blogot! Sok mindent megtudhatnak általa saját magukról, és nem mellesleg másoknak is örömet szerezhetnek vele!