Karácsony közeledtével elérkezettnek láttuk az időt, hogy mindenki egy percre megálljon a nagy rohanásban, stresszben és figyeljen magára is. Éppen ezért e heti interjúalanyunk a Fengshuitrend blog szerzője, aki egy kicsit minket is megtanított arra, hogyan figyeljünk saját magunkra, a belső harmóniánk megteremtésére.

Mi a foglalkozásod?

Színész vagyok. 1998-ban hagytam el a pályát, és tértem át a feng shuira, lakberendezésre, és életmód tanácsadásra. 

Miért döntöttél úgy, hogy ilyen témában írsz blogot?

A volt főnököm, akinek lakberendező oldalára feng shui, lakber és életmód cikkeket írtam 5 éven át, tavaly decemberben szólt, hogy a sokféle változás miatt valószínűleg nem maradhatok a cikkírói posztomon, de mi lenne, ha blogolnék. Semmi nem lenne, mert nem akarok blogolni. Mégis meggyőzött, és elkezdtem.  

A lakásod berendezésénél is visszaköszön ez az irányzat?

Igen. Nekem ez életforma, egybe fogja, amit kiskoromtól tanultam a testi-lelki bajok megelőzéséről és az egészségmegőrzésről. 7 évesen nagyon megbetegedtem, 7 hetet csücsültem kórházban, allergiás lettem csomó gyógyszerre. Attól kezdve akármilyen bajom is volt, orvos nélkül nem szedhettem semmit. Vagyis azóta 95%-ban úgy élek, hogy még egy lázcsillapítót se. Meg kellett tanulnom úgy létezni, hogy oda figyeljek magamra. Ez elég rögös út volt, mert az 5. osztályt a városban kezdtem, iskola időben a szüleim nélkül, és elég rendetlenül éltem. A belső rendet akkoriban is a hit, a kiegyensúlyozottságot később pedig a feng shui, a kínai gyógyászat és az egészségmegőrzés hozta be az életembe. Ha komolyabban megnézzük, ebben nincs semmi pláne, a régi emberek a világ minden részén a külső, természeti változásokkal összhangban éltek. Az otthonommal naponta foglalkozom egy kicsit, hogy most éppen mit tükröz, melyik részén van valami disszonancia, jó-e itt lenni. Ha az események torlódnak, pl. egyszerre kér tőlem a két gyerekem valamit, közben csöng a telefon és kint is várnak rám, amint lélegzethez jutok, azonnal megnézem, mit tehetek a térben a nyugalomért. Az az elvem, hogy egy lakásban ne ordítson, hogy feng shui szerint van kialakítva. Amikor azt érezzük, hogy jaj de jó itt, valamiért olyan kellemes, akkor tökéletes szerintem a feng shui.

Sok megfogalmazása van annak, hogy mi is az a feng shui. Te hogyan értelmezed?

Itthon és a nagyvilágban az az ága ismert, ami kiragad szegmenseket a klasszikus feng shuiból, és sok esetben egy manipulációs technikaként használja. Én is ezzel kezdtem, tanultam és dolgoztam az itthoni legnevesebb szakemberekkel. Amikor aztán bolti tanácsadóként azt láttam, hogy az egész arra redukálódik, hogy milyen páros kütyüt hová tegyünk, hogy ez és ez történjen, akkor leálltam ezzel az irányzattal. Puszta manipulációs technikának tűnt, ami észrevétlenül ragadja el az emberi gondolkodás és akarat szabadságát, és ez a hitemmel gyökeresen szemben állt. Ekkor kezdtem keresni, hogy mi is volt eredetileg a feng shui. Mivel akkoriban azok a sinológusok, akiket erről kérdeztem, nem igazán álltak velem szóba, rengeteget kutattam egymagamban.

Arról, hogy mi is az energia, voltak előzetes tapasztalataim. Az egyik az ikebana, ezt az iskolában tanultam Kiss Bélától, aki festőművész tanárunk volt, és a keleti szemléletet élte, ezt vitte bele a művészetébe is. Elém rakott egy tornyot angol, német és japán nyelvű ikebana könyvekből, hogy ezeket nézd meg. Halálosan untam. Nem értek belőle semmit. Nem baj, csak nézd a képeket, a lényeg úgyis átmegy. És amikor ott rendezgettük a növényeket, s a kompozíció elmesélt egy történetet, a kiállításon pedig az emberek megálltak és megváltozott a tekintetük, lelassult és kikerekedett a mozgásuk, akkor valahogy tényleg átjött, hogy van itt valami, amiről nem szokás beszélni, sőt, rejtve van előttünk, de legalább olyan erő, mint a látható világ. A színin aztán jött egy másik érdekesség, amikor a térdemet súlyos állapotból 5 hét alatt tökéletesen rendbe hozták akupunktúrával.

A jóga és a tai chi ehhez csak hozzá adott, de azt mondhatnám, hogy a mozgásszínészet-, és táncórákon abszolút hasonló dolgokat tanultunk. A házak csodáiról is volt 16 éves koromban egy alapélményem, egy tanítóm, aki matematikus, mesélt arról, hogy léteznek tökéletesen megépített házak, amik a kozmikus térrel és az idővel összhangban állnak. Ő ezt, mint matematikai modellt mutatta be, de tény, hogy attól kezdve kezdtem figyelni a házak személyiségét, azt, hogy mennyire intelligens egy ház, stb. Ennek a sok szálnak a betetőzéseként 2004-ben Dr. Shan-Tung Hsu, a klasszikus feng shui szakértője lett a tanárom, akitől megtanultam a klasszikus forma iskola irányzatát, s azóta ezt alkalmazom, és tanítom a tanfolyamaimon is. Ebben az évben pedig végre sikerült beszélgetnem egy valódi sinológussal, Tokaji Zsolttal is, aki párbeszédünk egyik állomásán lefordította a legrégibb feng shui könyvet.

Mindig jellemző Rád a pozitív szemlélet vagy van azért amikor elbizonytalanodsz?

Hehehe. Néha gondolkodom ezen, hogy vajon milyen kép rajzolódik ki a blogom kapcsán rólam, valami örökösen happy, repkedő, lilafejű nő, egy kisbuddha… Á dehogy. Először is, nehéz természetem van. Ha valami nem tetszik, hamar szenvedélyes állásba helyezkedem.

Nagyjából minden nap próbálom megtalálni, ami megőrzi a türelmemet a feleség – háztartásbeli - anya szerepköreimben, és még ki is hoz az ezekkel járó csomó feszült helyzetből. Külön kihívás volt nekem, hogy hogyan tudok rendszeresen épkézláb bejegyzéseket írni, miközben reggeltől-estig foglalkozom a két kicsimmel. Az alapot már említettem, ez a hit, e nélkül mindenben elbuknék, de a megoldások mindig változnak, és sokszor keményen megszenvedem, mire visszajutok a derű állapotába. 

A magyar emberekre sokszor mondják, hogy negatívan látják a mindennapokat. Neked mi a véleményed erről?

Nem érdekel, mit mondanak erről. Szerintem nagyonis megvan a szíve és jókedve a magyar embereknek. Inkább az hiányzik, aki, ami megtartson bennünket, és ebben magunkra vagyunk hagyva. Óriási igény van arra, hogy valaki pozitív keretet adjon a napjainknak, számomra pl. Pál Feri ilyen egyéniség. 

Ki a példaképed?

Regős Pál, Markó Iván, Frida Kahlo, Hundertwasser, egy szerzetes-színésznő, Mireille Négre. És a névtelen öregek, akiket láttam kicsi gyerekként a forró mezőn naphosszat dolgozni, akik esténként énekeltek, és hétvégeken táncoltak. A régimódi asszonyok, akik kiszolgálták az urukat és derűsek voltak nagymamaként. Fehér hajukat kontyba fogva, párjukra takarót hozva, a tűz mellett forralt bort kortyoltak téli estéken. 

Hogyan készülsz az ünnepekre?

Korán kelés van, heti 3-4szer bemegyünk az óvodába, a gyerkőcökkel eléneklünk csomó adventi dalt, ezek délután is fel-feltörnek némelyikünkből. :D Időnként a férjemmel közösen végigénekeljük. Van egy nonkonform adventi koszorúnk, ezen alkonyatkor meggyújtom a gyertyákat, és lefekvésig világítanak. Próbálom kiiktatni a szokásos éves karácsonyi stresszt, egyszerűre venni a koreográfiát, és megtalálni, hogy mit üzennek naponta Fentről, idén miről szóljon a karácsony.Szóljon például az örömről. 

Melyek azok a blogok, amelyeket még szívesen olvasol?

Sok itthoni és külföldi deko-, divat- és lakber-blog, és van néhány, ami igazán feltölt, amit szerzőjük puszta szeretetből ír, és rengeteg szép és pozitív képpel és tartalommal tálalja.

Milyen visszajelzéseket kapsz a blog kapcsán?

Kapok like-okat, amiknek őszintén örülök, szerintem jelzik, hogy tetszik-e a blogom. Aztán vannak a ritkább konkrétumok, pl. valaki írja, vagy mondja, hogy tetszik. És van sok tartózkodás, ami szépen helyre rakja azt a valós tényt, hogy nem vagyok jobb, mint bárki más. Jaj, és a családom, akinek minden egyes tagja hangosan tiltakozik időnként a blogom kapcsán…  

Üzensz valamit az olvasóknak?

A legfontosabb: köszönöm mindenkinek, aki olvassa a blogomat. Szeretném, hogy akinek szüksége van lelki munícióra, az kapjon itt egy kis felüdülést, s akinek a sok életrendezési módszer közül éppen a feng shui tetszik, az rám találjon, és a megoldásokat közvetíthessem neki. Egy régimódi dalt küldenék ’mindenkinek, aki szereti’, a Piramistól az Ajándék. Ebben áll megfogalmazva az a szándék, amivel és amiről írogatok.

"Tél volt, hó esett és jöttek az ünnepek.
Gondolkodtam, mit is adhatnék neked.
Amit csak én adhatok, amiről te is tudod,
hogy igazán én vagyok.

Minden gazdagságom hangok és szavak,
Néhány általuk kimondott gondolat.
Egyet elmondtam neked, hogyha igaznak hiszed,
Mondd el mindenkinek!

Kívánj a szónak nyílt utat,
És a dalnak tiszta hangokat,
Kívánd, hogy mindig úgy szeresselek,
Ahogy szeretnéd, hogy szeressenek.

Csak arról énekelek, amit igaznak hiszek,
S csak akkor szól neked, ha te is úgy hiszed,
Hisz te is úgy élsz, ahogy én,
Te is azt álmodod, amit én,
Legalábbis úgy szeretném."