E heti interjúalanyunk Tutuka, a méltán híres kockagyar.blog.hu egyik szerzője. Ha Te is a legózás rabja vagy, akkor azért, ha nem, akkor pedig azért ajánljuk a lentieket. 

Honnan jött a blog indításának ötlete?

Amikor pár éve újrakezdtem a legózást, 1-2 fórumot leszámítva nem lehetett találni legós tartalmat magyar nyelven. Olyan kontentet pedig, ami nem a totál megszállott kockáknak szól, még angolul is alig. Meglepett, hogy szinte senki nem foglalkozik a legóval úgy, mint egy (pop-)kulturális jelenséggel, vagy mint a cukiság legalapvetőbb forrásával. Mindenki csak a – számomra unalmas – technikai oldalát nyomta a témának, ráadásul azt is ósdi felületeken és módon. Mivel ekkor már jó pár éve blogoltam, gondoltam ha más nem, hát megcsinálom magamnak magam. 

A blog alcíme, hogy a felnőttek az interneten legóznak. Otthon nem is szoktál?

Szoktam, de ritkábban, mint szeretnék. Elég sok időmet viszi el a blog írása, szerkesztése, karbantartása. Mondjuk ez nyilván csak kifogás, de ettől még az elmúlt két évben jellemzően csak akkor legóztam, amikor a blog miatt erre szükség volt.

Mi az eredeti foglalkozásod?

Eredetileg (és most is) ügyvéd vagyok.

Mennyi legód van otthon?

Ha abból indulok ki, hogy hegyekben állnak a kibontatlan készleteim, akkor túl sok. Ha az, egyszer majd megépülő álomvárosom igényeit nézzük, akkor meg túl kevés. Egy biztos: a gyerekkori önmagam biztosan irigy lenne rám.

Van olyan legó ereklyéd, amire nagyon büszke vagy?

Nincs, és nem is nagyon érdekel, hogy legyen. Mosolyogva figyelem, hogy a megszállott gyűjtők mit meg nem adnának egy-egy ritkább készletért, sőt, csak egyetlen elemért. Ez a fajta legózás engem nem hoz lázba, nem tartom igazán játéknak, márpedig nekem pont az a legózás lényege. Ugyanakkor simán elfogadom másoknak ezt az őrületét, sőt, tök jó, hogy vannak ők, legalább van miről írnunk. :D

Ki az igazi célcsoportod, ha egyáltalán van ilyen?

A blog szerzőinek többsége elmúlt már harminc, így aztán van egy határozott legó-képünk a nyolvanas évek legó-aranykorából. Nosztalgiázni meg: legalább annyira jó, mint amennyire nevetséges. Ezért aztán leginkább a 25 év feletti, a legózást már elhagyó, vagy éppen újrakezdő közeget célozzuk meg, hogy aztán őket azután se hagyjuk cserben, mikor kis idő elteltével már a fél fizetésüket legóra költik. A kommentekből azért az is látszik, hogy ennél fiatalabbak is olvasnak minket, aminek persze nagyon örülünk. Ugyanakkor – bár ez talán egy (gyerek-)játékkal foglalkozó blognál furcsán hangzik –,  igyekszünk úgy témát és nyelvezetet választani, hogy ne legyen a gyerekek kedvence az oldal. Az egyrészt sokkal nagyobb felelősséggel járna, másrészt egy csomó dologról egészen másként kellene írnunk, mint ahogy most tesszük.

Van komolyabb terved a blog kapcsán? Például nem gondolkodtatok egy legó kiállításon?

Sajnos nincs meg bennem a késztetés arra, hogy a blog köré valós közösséget és eseményeket is szervezzek, az ilyen kezdeményezések rendre az én ellenállásomon buknak el. Bár pont a múlt héten láttam egy jó példát arra, hogy egy blog által szervezett esemény is lehet érdekes, sőt (http://stilblog.hu/2011/11/07/best-of-stilblog/). Egyszer majd talán mi is összehozunk valamit, ami több mint egy blogtali, vagy egy szimpla kiállítás. Bátorság, meg idő kellene hozná. 

Melyek azok a blogok, amelyeket még szívesen olvasol?

Rengeteg blogot olvasok. A nagyhaboru.blog.hu-t, scanzen.tumblr.com-ot, és keszthelyiként azenhelyem.blog.hu-t emelném ki közülük. Ez utóbbi egyébként klassz példa arra, hogy mire való az internet, ha nem meztelen nőkre. Fontos oldal egy ingerszegény környezetben.

Milyen visszajelzéseket kapsz a blog kapcsán?

Rengeteg levelet és kommentet kapok arról, hogy a blog hatására újra elkezdtek legózni. Ez elég jó, ilyenkor igazi pojácaként még el is szoktam érzékenyülni. Néha megtalálnak azzal, hogy túl szabados nyelvet használok, de a felnőtteknek felnőttül írásból nem szeretnék engedni. A valódi életemben a körülöttem élő emberek már megszokták/tudják, hogy legóval is foglalkozom. Idegen közegben persze néha okoz meglepetést, hogy felnőtt létemre miket művelek, sőt, a korombelieket pusztán a blogírás, mint olyan is meg tudja lepni. 

Üzensz valamit az olvasóknak?

Legózzatok! Ha máshol nem, hát az interneten, de igaziból sem késő újrakezdeni. Soha nem lehetsz túl öreg hozzá.