"Meskó Bertalan vagyok, alias NCurse, ötödéves debreceni orvostanhallgató; a személyre szabott genetikának szeretném szentelni az életem" - kezdi bemutatkozását blogján eheti bloggerünk. 2006 óta ír blogot, angol nyelvű oldala, a Scienceroll különdíjas volt a Medgadget Weblog Awards-on (az orvosi blogok világversenyén) a legjobb új blog kategóriában.
Tudja-e rólad a környezeted, hogy blogolsz? Mit szólnának a szüleid, ha kiderülne?
Tudják, szegények hallgathatják is a bloggal kapcsolatban felmerülő ötleteimet és gondolataimat. Mostmár életem szerves részéve vált a két blogom, így valószínűleg túl sokat beszélek róluk. Tudják a szüleim, bár kezdetben nem látták sok értelmét, ma már az eredmények után egészen máshogy állnak hozzá. Sőt olvasnak is.
A legcikibb dolog valakitől megkérdezni, hogy miért lett a nicked az, ami. Tehát miért?
Még vagy 10 éve Quake-ezés közben született és valahogyan rámragadt, de ma már inkább az igazi nevemet használom a nickem helyett is.
A második legkínosabb a blog nevét firtatni. Nos?
A MedIQ az orvosi egyetemeken elterjedt kifejezéssé vált (MedIQus Kupa, MedIQus Buli, stb.) és így egyértelmű volt, hogy mit fogok választani. Egy másik lehetőség volt még az In Vivo Veritas, de végül elvetettem.
Mi volt a legfurcsább hely, ahol életedben posztot írtál?
Egyszer fogászra várva poszttal vezettem le a feszültséget.
Mennyit kerestél eddig blogolással (munka/hirdetés) és mennyi volt a kiadás?
Keresni nem keresek vele, egyik blogomon sincs hirdetés és nem is lesz. Az más kérdés, hogy a blogos tevékenységem alatt felhalmozott orvosi webkettes tudásból/tapasztalatból hogyan fogok tudni profitálni. Amit már nyertem viszont, azok a lehetőségek és meghívások, amikkel külföldre mehettem előadni a témában. Olyan embereket ismertem meg, főleg az angol blogomon keresztül, akikkel egyébként soha nem lett volna esélyem megismerkedni. Ezt, biztos furcsán hangzik, egyelőre nem pótolná semmilyen bevétel.
Így 1.5 év után az orvosi források már ingyen engedik át anyagaikat, tehát ezzel nincs gond. De a saját domainek és a jó minőségű képek egyre többe kerülnek (eddig több tízezer Ft-ot emésztett ez fel).
Mi volt a legdurvább kommented és miért kaptad?
Az angol blogomon nem kaptam még ilyet. A magyaron annál inkább. Azt szokták támadni, hogy sajátosan kezelem az orvosi oktatást és elég nyíltan vállalom, hogy meg kell változtatni azt a XXI. század, illetve a világháló térhódítása szerint. Bár a megmondóblog státusztól fényévekre vagyok, mégis kapok néha nem a poszthoz kötődő, hanem személyem ellen szóló támadást. Eleinte nehezen viseltem, mert nem értettem, miért kapom, mostmár sokkal gyorsabban átugrom rajta. Csak 2-3 olvasóm van, akik valamiért nem szeretnek, de én még mindig állom, hogy élőben biztosan meg tudnánk beszélni minden ellentétet.
Három kedvenc magyar/külföldi nyelvű blogod?
Ha egy nap külföldi bloggerré változva ébrednél az ágyban, ki szeretnél lenni?
Ezen sokat gondolkoztam. Olyan szeretnék lenni, akinek egyetlen dolga az, hogy ötleteivel és vízióival inspiráljon másokat, közben pedig járja a világot és rálátása legyen minél több dologra.
Robert Scooble tűnik ilyennek, vagy
Jen McCabe Gorman, vagy akár
Jay Parkinson, aki forradalmasította az orvosi praktizálást és közben persze blogot is ír.
Mit dolgozol, amikor nem blogolsz?
Utolsó éves medikus leszek augusztustól és fő feladataim az orvosi egyetemhez kötnek, de szervezek tudományos előadásokat a Second Life-ban, és mivel genetikusnak készülök, sok időt töltök a Biokémia és Molekuláris Biológia laborban.
Mit vásároltál magadnak utoljára? (Élelmiszert nem számítva.)
Egy gitárt, ugyanis a Guitar Hero hatására elhatároztam, hogy megtanulok gitározni. Lassan haladok, de biztosan.
Szexeltél-e a blognak köszönhetoen, bloggerel, olvasóval, bárkivel?
Egy orvosi blog nem igazán a legjobb eszköz a csajozásra.
A hazai szakma ismeri a magyar blogodat? Milyen véleménnyel vannak róla, elismerik, értékelik?
Ha itt medikusokra, orvosokra gondolsz, akkor azt kell mondjam, hogy nem igazán ismerik, és nem tudom, értékelik-e. Annak ellenére, hogy általában nekik címezem a komolyabb posztjaimat, kevés szakmabelihez jut el az üzenet. Az angol blogomon sokkal jobb az arány, ott persze eleve inkább ők olvasnak, a MedIQ-en inkább laikusok. De mivel hiszem, hogy az orvostársadalmat fel kell készíteni az online világ kihívásaira, nem adom könnyen magam.
Járom a klinikákat és tanszékeket és próbálom érdekesen bemutatni ezeket az új eszközöket az orvosoknak, több-kevesebb sikerrel. De nem aggódom, mert 5 év múlva a többség kénytelen lesz ezeket megismerni és használni. Nem azért, mert olyan fontosak, hanem mert egyre több olyan páciensük lesz, akik a Skype-ot, az orvosi keresőket vagy a páciensközösségi oldalakat nap, mint nap használják. És bizony ha majd ezzel kapcsolatban lesz kérdésük (például milyen netes forrásokat olvassanak el betegségükkel kapcsolatban), akkor arra tudni kell válaszolni.
Ha lenne még szabadidőd, milyen más témában írnál blogot?
Néha belegondolok, hogy erről listát tudnék írni. Írnék blogot mindennapi érdekességekről napiLOL néven, vagy írnék blogot a snookerről, a Barcelona csapatának mindennapjairól, a gitártanulásom lépéseiről, a squashról és még sorolhatnám.
Sixx kolléga bónusz kérdése: ha cigizek, meghalok?
Ha nem is így pikk-pakk, de jelentősen növeled az esélyét, nem is beszélve a tüdőrákról, az obstruktív tüdőbetegségről, asztmáról és szinte bármely elképzelhető ráktípusról. Ha unod már a reggeli krákogást, meg váladékot, gondolj bele, milyen jó tiszta levegőt szívni. Amúgy könnyed zárszót találtunk az interjúnak...
